Szeretet

Szeretet, állatok és endometriózis

A szeretet bárhonnan jöhet, nem kell, hogy egy konkrét személyhez tartozzon, az is elég, ha valódi és igaz. 

Mikor betegek vagyunk, akkor még fontosabb, hogy a szeretet körül vegyen minket, mert jobban leszünk tőle és feltölt minket rengeteg pozitív energiával, ami lássuk be ilyenkor nagyon fontos szempont a gyógyulás útján. Nem csak az emberektől kaphatunk szeretet löketet, hanem az állatoktól is. Akinek van otthon kis kedvence, az tudja milyen szeretni és szeretve lenni egy állatka által. Betegként nagyon megnyugtatja az embert az állatok jelenléte, közelsége, jólesik, ha tudja simogatni, hozzá bújhat, vagy az is elég, hogy ott van mellette mikor nincs valami jó állapotban. Rengeteget tudnak adni a nehéz időkben, amit nem mindig veszünk észre, de mégis a teljes testi-lelki egyensúlyunkra hatnak. Nekem az endometriózisos, felépüléses időszak alatt, sokat számított, hogy körülvettek a szeretet bombáim, az én drága állatkáim. Ők érezték, hogy nem vagyok jól, hogy óvatosan lehet bújni műtét után és hogy egy ideig nem tudok lehajolni hozzájuk. Vigyáztak rám és közbe terápiaként kaptam a szeretetet tőlük, ami sokat segített. Jó volt, hogy ott voltak mellettem és időnként volt kitt babusgatnom, mikor nagyon nem voltam jól. Nyugtattak, feltöltöttek és rengeteg szeretetet adtak, ami ezekben az időszakokban jól jött. 

Tudni kell rólunk, hogy imádjuk az állatokat és nagy állatbolondok vagyunk. Nálunk jelenleg több fajta lakik és mindegyik egy saját egyéniség, személyiség, de mi így szeretjük őket, így vagyunk teljesek, nélkülük már el se bírnánk képzelni a mindennapokat. Szeretném bemutatni nektek azokat, akik számunkra nem állatok, hanem inkább a családunk része és sok boldog percet szereznek nekünk. Sorban fogok róluk beszélni és leírni, hogy mennyi pluszt adtak az életünk során.  

Fifi a legidősebb kutyusunk, egy igazi hercegnő úgy szó szerint. Már 10 éves lesz, de még most is ugyan olyan aktív, mint fiatalon. Hatalmas nagy szeretet van benne és nagyon ragaszkodik hozzánk. Pici cumisként került a családba és küzdöttünk, hogy életben maradjon. Ő ezt mai napig meghálálja nekünk a rengeteg szeretettel, amit ad. Mellettem volt a betegség alatt, tudta és érezte, hogy nem vagyok jól. A maga kis szőrős buksijával próbált segíteni, hogy jobban legyek. Ezekben az időkben rengeteget számított, hogy ő ott van velem, mellettem és értem. Ő a legcukibb, legédesebb szeretetcsomag, amit valaha elképzeltem magunknak. 


Elliot a mi kis sárkányunk, aki egy szakállasagáma hím. Ő az én kis kedvencem és szerintem egy nagyon-nagyon cuki, kezes agámát sikerült választanunk, aki nagyon jó pofa és mókás. Igényli, hogy kint legyen és szeret a vállamon, hátamon nézelődni. Élvezi a nagy pancsit és imádja a pociját. 3 éves lett az idén és őt akkor szereztük be mikor a 4. műtétre készültünk és jöttünk hazafele az egyik vizsgálatról. Imádom nagyon és ha ránézek tudom, hogy ő akkor csöppent az életünkbe, mikor nagy volt a baj és a plusz szeretet nagyon jól jött ő általa is. 


Zoé és Luna a két testvér leopárdgekkó. Őket Elliot után vettük át mástól 1 évesen. Nem tudtuk, hogy milyen lesz velük vagy mennyire lesznek kezesek, de szerencsénkre két nagyon cuki mosoly csomagot kaptunk. Első nap már a kezünkben mászkáltak és nagyon türelmes kis szépségek, akik folyton mosolyognak így, ha elmegyek a terrárium mellett és meglátom a cuki pofijukat én is vidám leszek egyből. 


Zeusz a mi 2 éves óriás macink, aki egy cane corso fiúcska. Közös szerelem a férjemmel, ami úgy indult, hogy kell a kertes házhoz egy nagy kutya és őt választottuk. Fifi mellé csak fiú jöhetett szóba és így is kellett idő mire elfogadta, hogy más is lesz vele a portán. Ez az állapot kb. 5 napig tartott és azóta nem lehet őket elválasztani annyira szeretik egymást. A 10 éves kutyánk meg fiatalodott a “kicsi” kedvéért és minden rosszban benne van. Zeusz, akit mi néha Zazunak hívunk egy nagy óriás a maga 60+ kilójával. Szereti, ha játék van és a sok simit, néha próbálna az ölünkbe mászni, ami nehezen megy már, de ő mindent megold. Ha rám ugrik a feje ott van, ahol az enyém, de lehet lassan el is hagy. Nagyon játékos és egyben lusta is, de a legjobb házőrző a világon. Szeretetből nála sincsen hiány, egy igazi nagy szeretet maci azzal a csodás pofijával. 


Pablo a férjem kis kedvence egy csodaszép párduckaméleon hím. Lassan 8 hónapos lesz őt az idén szereztük be. Szeret kint lenni és igényli, hogy foglalkozzunk vele. Férjemmel nagyobb barátságot ápolnak, hozzá jobban ragaszkodik, de nem baj ez ilyen. Nagyon vicces és mókás ahogy a nagy terráriumban mászkál. Természetre másabb, mint a többiek, de ő a szoba díszét adja és azt, hogy nagyon szép színé van, ami folyton változik. Jó bemenni és csak nézni ahogy mászkál és vadásszá az eleséget. Nekem azért szeret rosszalkodik, ami abból áll, hogy az eleséges tálat borogatja kifele. Ezeket leszámítva nagyon aranyos és cuki a kicsi Pablító. 

Ők töltik ki a mindennapokat és tőlük kapjuk a rengeteg plusz szeretetet, ami akkor is jól jön, ha nem vagyunk a topon. Számukra a szeretet feltétel nélküli és önzetlen. Nélkülük az életünk lehet, hogy nyugodtabb és néha könnyebb lenne, de akkor sohase tapasztaltuk volna azt meg, hogy milyen ennyi különböző állatkáról gondoskodni és milyen az igazi állati szeretet. 

A kép a szerző tulajdonában van!

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    2 hozzászólás

    Szólj hozzá

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük