Mikor az élet mindent felülír

Vannak azok a pillanatok, mikor az ember van a tökéletes kicsi életében, és nem gondol arra, hogy bármi is történhet. Aztán történik valami, ami mindent megváltoztat. Talán az élet beleszól, hogy ne legyen olyan tökéletes.

Nem tudunk mit tenni, hirtelen csak azzal szembesülünk, hogy semmi sem lesz már ugyanaz. Az élet megváltozik, de ezt akkor senki se tudja. Próbálunk a padlóról felállni, és előre nézni, de az elején ez nagyon nehéz. Erőn felül kell küzdeni azért, hogy talpra álljunk, és a földről végre kiegyenesedjünk. Idő kell, és sokat kell küzdeni, hogy azt az utat járjuk, amit biztosnak érzünk és tudjuk, hogy járható. Akkor már eltelik egy kicsi idő, és rájövünk, hogy az élet milyen csodás és szép. Az elején nehéz, de minden perccel közelebb jutunk a célhoz.

Vannak utak, amik nagyon rögösek, de nem szabad feladni, hiszen minden út végén, ott van az, amire vártunk, a boldogság. Addig lehet, hogy nagyon sok idő telik el, és sok utat kell megtenni, de nem szabad az elején feladni. Nehéz időkben is ki kell tartani.

Az élet már csak ilyen, mindent felülír és sose úgy alakul, ahogy azt mi elterveztük. Lehet ma csodás és boldog minden perce, de lehet jön valami, ami a padlóra küld és akkor sajnos erő kell, hogy felállj és elindulj a saját utadon.

Én is a saját rögös utamat járom, amit az élet felülírt.

Nem adom fel, mert az út végén ott van a cél. Az a végállomás amire mindig is vártam.

A kezdet és a változás

A kezdet a legnehezebb, hiszen az ember olykor nehezen viseli azt, amit az útjába sodor az élet. Vannak kivételek, mikor az ember erős és a kezdet hozza meg a változást.

Az én változásom és egyben kezdetem, talán akkor történt, mikor az első komolyabb megpróbáltatás jött. Az élet úgy döntött, hogy elvesz és egyben ad is. Talán ez a legnehezebb, mikor elvesznek tőled és idő kell, hogy elfogadd azt, amit
kaptál.

Nekem is van egy saját történetem, mint mindenki másnak. Sok ember története vidám és boldog, de akad olyan is, ami sajnos szomorú és tanulságos. Én hova sorolnám az enyémet? Talán mindegyik közé. Mert van benne fájdalom, öröm és bánat, rengetek mosollyal tarkítva és megfűszerezve a boldogsággal. Talán így tudom jellemezni azt, amit az élet nekem szánt. Egy rögös utat, minek a vége még nem jött el.

Sokat kell még harcolnom és küzdenem, hogy a végére érjek, de mind ezt pozitívan és mosollyal teszem. Hiszek abban, hogy minden kezdet nehéz és hogy a változás az életünk része. Elkel fogadnunk mindent, amit az élet elénk tesz, még akkor is, ha az fájdalmas.

Az élet maga a változás!

Fotó: Darwis Alwan a Pexels oldaláról

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével!