Elindult a Facebook oldalam! Csatlakozz te is!

Betegség

Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz, de az én kezdetem, valahogy egészen más, mint az emberek többségének. Fiatalon az élet akkora pofont adott, hogy tényleg a semmiből kellett újra építkeznem. 24 évesen nem erre számít egy lány, aki előtte gondtalan életet élt. Minden nehézségben ott van a kezdet reménye és ha ezt észrevesszük még a javunkra is szolgál.

Az Én Történetem

2013 novemberében felkerestem a nőgyógyászomat, mert vérzés kimaradás jelentkezett és jobbnak láttam, ha konzultálunk. Előtte fogamzásgátlót szedtem 9 évig, de orvosi megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy abbahagyom. A nőgyógyász hasi ultrahangot kért, hogy lássa mi is lehet a baj. Ott szembesültem vele, hogy valami nincs rendben, mert a petefészeknél 2 cm-es sötét cisztaszerű dolgot látnak. Az orvosom nem értette mi lehet és megkezdődtek a vizsgálatok, hogy kiderüljön mivel is állunk szemben.

Kaptam pár hónapot reménykedve, hogy magától eltűnik és közbe a vérzésemet gyógyszerekkel beindították. Ekkor még nem tapasztaltam semmilyen panaszt, ami okot adott volna rá, hogy aggódjak. 2 hónap után ez a cisztaszerű valami a duplájára nőtt, és nem igazán akart eltűnni. Vérvételekre küldte és próbáltak rájönni mi lenne a jó terápia.

Ezen a ponton már elkezdődtek a tünetek: erős alhasi fájdalom, görcsölés a menstruációk alatt és fáradtság. Az eredmények végül arra utaltak, hogy valószínűleg egy csoki ciszta lesz. A terápia része egy hormonos kezelés lett volna, de sajnos a tünetek egyre csak erősebbek és elviselhetetlenebbek lettek, így április végén felkerestem az orvosomat. Sajnos ő nem rendelt, de a helyettesítő orvosa egyből mondta, hogy ez nagyon nem jó, ugyanis az ultrahangon már 6 cm volt. Mondta ezt műteni kell, mert máshogy nem lehet már megfékezni és így ki is derül, mi lehet a tényleges gond, de az endometriózis is fen állhat. Telefonálgatott és sürgősben kaptam is időpontot május 6-ra. Elmondta, hogy laparoszkópos műtét lesz, csak pár lyukacska lesz rajtam és hamar haza is engednek. A kezdeti sokk után, úgy voltam vele gyorsan túl leszek rajta és utána élem tovább az életem.

Műtét előtt egy nappal feküdtem be, de nem voltam ideges, már túl akartam rajta lenni. Vártam a reggelt, hogy végre kiderüljön mi is a gond. Én egy nagyon vidám és mosolygós lány vagyok így a műtőbe is jókedvűen toltak be. Utána elkezdődött a műtétem, amit én szépen végig aludtam. Mikor felkeltem, nagyon fáztam és már este volt. Fájt a hasam, nem voltam jól és egyből az volt bennem, hogy megnézzem a kötéseimet. Amit láttam az nem éppen pár lyuk volt, hanem egy baromi nagy vágás a hasamon, ami jól le volt kötve. Kómás is voltam és gyenge, hogy felfogjam mi is ez az egész. Az infúzióba erős fájdalom csillapítókat kaptam és 3 takaró volt rajtam. A nővérke mondta, hogy örülnek, hogy felkeltem mivel már régóta alszok és jó látni, hogy kezd színem lennie, de majd jön a doktor úr holnap és mindent elmond. Másnap reggel jött is és elmondta, hogy ez egy elég komplikált, hosszú műtét lett és sebészre is szükségük volt. Laparoszkóppal nem tudták elvégezni, mert a két petefészkem is érintett volt és almanagyságúra nőttek az endometriózis végett. A bél egy rész a méhemhez nőt, valamint sok összenövésem is lett. A két petefészket csonkolniuk kellett, mert roncsolódott a szövet, de az utókezelések után minden rendben lesz, ez nem fog befolyásolni semmit, vállalhatok gyermeket, de azért a lombikra is kitért. A műtét több mint 5 órásra sikerült és nagy vágás lett a vége. A végéhez érve, elég rossz állapotba kerültem, mert elkezdett oxigénhiány fellépni és kicsit kezdtem színtelen lenni, valamint nagyon mélyen aludtam és alig bírtak felébreszteni. Örült, hogy jól vagyok és mondta, hogy egy kicsit tovább maradok a kelleténél, de hamar helyre fogok jönni.

Voltak fájdalmaim és az első felkelés is iszonyatosan nehéz volt. Már akkor is erős voltam, mert engem az élet valahogy ilyenné formált. Tudtam, hogy napról-napra jobb lesz és már az elején pozitívan álltam az egész dologhoz. Egyre erősebb lettem, többet sikerült sétálni, igaz ez nehezen ment. A doktor úr elmondta, hogy az utókezelésem, hogy fog zajlani és mit tudok tenni, hogy gyorsabban felépüljek. Minden nappal könnyebb volt, még ha az elején ez baromi nehéznek is tűnt. Szerencsére volt segítségem a családom és a párom személyében.

Az utókezeléseket a Debreceni Klinikán kaptam meg, ami abból állt, hogy 6 hónapra leállították injekcióval a vérzésemet, más néven GNRH kezelés. Az orvosok azt mondták a kezelés után minél hamarabb jó lenne teherbe esni, vagy esetleg lombikra menni. Jól viseltem az injekciós kúrát, igaz híztam kb. 20 kg-ot és voltak menopauzás tünetek, ugyanis, ha nincs vérzés, akkor az olyan a szervezetnek, mintha az ember a változókorba lépne. 3-4 hónap után viszont jött egy ismerős fájdalom az alhasamnál, amit említettem is, de jött a megnyugtató válasz a csonkolt petefészek végett, fantom fájdalmaim vannak és azért is lehet mert nincs menstruációm és a szervezet így reagál.

Az utolsó alkalomnál orvosi vizsgálat is volt, ahol mindent rendben találtak, de elmondták, ha lehet azért minél hamarabb induljunk el a lombik úton. Én megnyugodtam, és elkönyveltem, hogy akkor így már biztos jobban leszek és ha majd visszaáll a vérzés, akkor minden a legszuperebb lesz. Ezzel a tudattal próbáltam meg jobban lenni és élni a minden napjaimat, nem is sejtve, hogy ez csak a kezdet…

Folytatás hamarosan!

Fotó: Andrea Piacquadio a Pexels oldaláról

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével!

    +14

    4 hozzászólás

    Leave a Reply

    Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük