Együtt sokkal könnyebb

Egy segítő kéz a bajban a legnehezebb helyzetekben, mikor senki sem tudja megérteni, mi zajlik a másik félben.

Annyi mindenről beszél az ember a betegsége alatt és után, de vannak dolgok amik felett kicsit elsiklunk néha. Szerintem az egymás támogatása, a csoportok segítő szándéka is egy ilyen közegbe tartozik, amit kevesen mondanak el egy beteg embernek. Én sem hallottam senkitől, hogy léteznek ilyen csoportok, ahol az érintettek egymás között tudnak nyíltan és őszintén beszélgetni. Amikor kutatni kezdtem az interneten, akkor jött velem szembe és nagyon megörültem neki. Pedig egy ilyen közeg, sokkal többről szól mint a beszélgetés, hiszen támaszt, támogatást és segítséget is tud nyújtani azoknak az embereknek, akiknek erre szüksége lehet. Valamint sorstársakra találhatnak és ezekből még barátságok is kialakulhatnak. Amikor az ember a padlón van és senki sem érti meg, nem érti mi zajlik benne, akkor ez a kis zárt csoport erőt tud adni és egy olyan fajta támogatást, amit sajnos más nem is érthet. Meghallgatnak minket, tanácsot tudnak adni, hogy kihez lenne érdemes fordulni és elmesélik a saját történetüket, azokat a tapasztalatokat, amin már keresztül mentek. Felemelnek minket a padlóról, hogy lássuk van értelme küzdenünk a végsőkig, még akkor is ha baromira nehéz az elején. Ilyen egy jó támogató csoport, ahol együtt minden sokkal jobb lehet, még akkor is ha az a fránya betegség jelen van az életünkben.

Nekem rengeteget segített, hogy egy ilyen csoport tagja lehettem, hiszen itt minden kérdésemre egyből jött válasz és tudtak segíteni bármilyen problémáról volt szó. Valamint annyira jó volt, hogy eltudtam olvasni mások tapasztalatát és életútját. Ezek is attak egy kis erőt a továbbiakhoz, vagy éppen felkészítettek arra, ami még várt rám. Az orvoskeresésben is nagy segítségemre voltak és így bukkantam rá a csodálatos orvosomra, akinek köszönhetem a tünetmentes időszakomat. Jó érzés megosztani velük, hogy vagyok, vagy hogy milyen volt a műtétem, mit éltem át és milyen a felépülésem menete. Több mindent is kaptam ezekben a támogató közegben, hiszen így születtek barátságok, amikért annyira hálás vagyok. Nem számít távolság, kor vagy az, hogy milyen műtéten estünk át, csak az számít, hogy egymást segíteni tudjuk önzetlenül. A közeli sorstárs barinőimmel pedig, remek csapatot alkotunk és ott vagyunk egymásnak akkor is ha baj van, hiszen számíthatunk egymásra jóban- rosszban. Nekem ennyire sok mindent tudott nyújtani és csak pozitív dolgokat tudok róla mesélni.

Beszéljünk többet arról, hogy léteznek ilyen segítő csoportok, hiszen sokan nem is tudnak ezeknek a létezéséről, pedig nagyon sokat tudnak hozzátenni egy beteg életéhez. Az endometriózis sajnos egy olyan betegség, ami árnyékba tartja az embert és kevesen tudják megérteni, milyen ezzel együtt élni, létezni. A megértés pedig ilyenkor a legfontosabb kulcs, hiszen annyi mindent cipelünk magunkkal, mint egyfajta súlyos terhet, hogy jó néha enyhíteni ezeken a szorításokon. Osszuk meg a terhünket, fájdalmunkat, bánatunkat és érzéseinket másokkal, hogy ne nyomják a lelkünket. Ezeket a súlyokat jobb nem cipelni, hiszen annyi más nehézség hárul ránk, hogy bőven elég azokkal megbirkózni az utunk során. Keressük meg a számunkra megfelelő csoportot és legyünk részese a közösségüknek.