Elfogadás-feldolgozás

Mi történt velem?

Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik.  /Paulo Coelho/ 

Nem is tudom hol kezdjem, hiszen egy ideje eltűntem az oldalról. Az utolsó bejegyzésem október végén volt, azóta csendben voltam nagyon. Ennek rengeteg oka volt és úgy éreztem egy időre háttérbe vonulok. Viszont most itt az ideje, hogy írjak és meséljek nektek egy kicsit. 

Hogy mi történt velem ez idő alatt? Az életem kb. olyan lett mint egy gyors vonat, amiben alig van megálló. Annyi minden történt, sorra jöttek a változások és a fejlődések. Viszont az előtte lévő utam, nem éppen volt zökkenő mentes.  

A rossz dolgok után, mindig a jók jönnek. 

Nálam is így kezdődött minden. Szeptemberben a vesémmel lettem nagyon beteg, összeszedtem egy jó kis húgyúti fertőzést, amire antibiotikummal kezeltek. A kezelés végére teljesen jól lettem, de mellékhatás lépett fel a gyógyszerre. Miért is ne én lennék az az ember, akin kijönnek olyanok, amik egyébként nem jellemzőek. Elég durva ízületi és izomfájdalmaim lettek, amik kihatással voltak a mindennapjaimra. Hogy itt mit értek? Fájt a lábam, a térdem, a csuklom a kezem és a karom. Ropogtam mint egy ropi, úgy szó szerint. Volt olyan nap, hogy nem tudtam a csapot megnyitni annyira fájt a kezem. Nem tudtam a tollat megfogni, nem ment az írás és minden lépésre fájt mindenem. A felépülésem elég hosszadalmas és elhúzódó volt, már kezdtünk kicsit megijedni, hogy mikor lesz ebből javulás. Így 2-3 hét volt a tényleges gyógyulásom, de még utána is nagyon sokáig éreztem, hogy ropog minden ízületem. Akkor ezért is szünetelt az írás és utána, amikor jobban lettem, megszületett a gyógyulni akarás bejegyzésem. Az a tény, hogy nem tudok írni eléggé padlóra küldött érzelmileg és a lelkem kicsit széttört. Amikor az epeműtétem után pánikrohamaim voltak, akkor többször volt ilyen a fejemben, hogy mi lesz ha nem tudok majd írni, mert a kezem nem bírja, vagy lesz vele valami. (ebben az időben sokat remegett a kezem) Tessék, végül csak be vonzottam magamnak azt, amitől a legjobban féltem. Akkor, ott egy pici részem meghalt legbelül és csak akkor tudott újjáéledni, feltámadni, amikor már tudtam írni. Utána azt hittem minden jó lesz és sínen vagyunk újra, de nem így lett. Menet közben a családomban több komoly műtét is történt, sorra jöttek a betegségek. Szinte minden rossz megtörtént hirtelen, aminek nem kellett volna. Az életem, akkor elkezdett teljesen szétesni és én csak sodródtam az árral, hiszen nem volt erőm már kapaszkodni. Lehúzott a mélybe a rengeteg érzés és nem eresztett addig, amíg azt nem mondtam: oké, most lett elég, erőt veszek magamon és megtalálom a kiutat. Rájöttem, hogy a kiút egy nagyon egyszerű dolgon múlik, méghozzá rajtam. Saját magam vagyok a kulcs és ehhez az kell, hogy változzak. Egy elég erős önismereti szakaszba csöppentem, ahol rájöttem, most azt kell tennem, amit nagyon szeretnék. Megvalósítani a vágyaimat, álmaimat és akkor jött velem szembe két olyan képzés, amit már régen el akartam végezni. Ezt egyfajta jelnek vettem, hogy itt az ideje lépnem. 33 évesen belevágtam mindenbe és beiratkoztam egy coach képzésre. Utána a másik képzésre picit várnom kellett, de végül novemberben sikerült összehozni, így már hivatalosan is Access Bars kezelő lettem. Rengeteget fejlődtem mind a két képzés által, egy igazi önismereti utazáson vettem és veszek még mindig részt. Igaz a coach képzésem még tart, de tudom, hogy a következő évem, már úgy kezdődik, hogy lassan a kezemben foghatom a papíromat. 

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél! 
Paulo Coelho 

Szóval ezért tűntem el egy kis időre, hogy mindent úgy tudjak végezni, hogy az NEKEM jó legyen. Valamint, a tanulás sok időmet vette el az elején és nem tudtam úgy fejben ott lenni, ahogyan szerettem volna. Számomra nagyon fontos, hogy fejben az írásra tudjak koncentrálni, mert csak akkor tudok igazán teljesíteni. Viszont most úgy éreztem, hogy megjött az áttörés, ismételten írni szeretnék és átadni nektek azt, hogy mi is történt/történik velem. Én így zárom az évemet és várom az izgalmakkal teli következő fejezetet. 

Fotó: Samantha Garrote a pexels oldaláról.

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    7 hozzászólás

    • Ninaa

      Sajnálom a sok rosszat, amit a tavalyi évben át kellett élned, rengeteg megpróbáltatás, betegség, de nagyon örülök annak, hogy sosem adod fel és mindig csak előre nézel, mégha olykor el is veszted a stabilitást. Mindig felállsz és emiatt annyira felnézek rád. A képzéssel hajrá, biztosan szuper coach leszel! ♥ A másikhoz pedig gratulálok ♥

    • Klaudi

      Nagyon erős lány vagy! Mondjuk ezt mindig is tudtam és ebben is nagyon hasonlítunk! 😊🤗🥰 Én is mindig felálltam és folytattam tovább a “küldetésemet” és elértem, tanultam amit szerettem volna stb. Nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz dolgok történtek veled, de fel álltál és jobb és sokkal több mindent kaptál, mint eddig valaha! 🤗 Sokkal erősebb is lettél és erősödni is fogsz!
      Nagyon nagyon felnézzek rád és büszke vagyok rád! Egy szuper coach csajszi lesz belőled! Gratulálok az elsőhöz! 🥰❤️

    • Virgínia Virág

      Nagyon példaértékű dolognak tartom, hogy mindig sikerül “felállnod”.
      Sajnálom, hogy ennyi rossz dolgon kellett keresztül menned, szívből kívánom, hogy mostmár csak jó dolgok történjenek az életedben.
      Biztos vagyok benne, hogy mindent sikerül elérned, amit szeretnél, és kívánom is ,hogy így legyen. Szuper coach lesz belőled 😊

    • Eszter

      Kitti ❤️! Úgy gondolom, hogy minden okkal történik, s ahogy Te is írtad, a rossz után csak jó jöhet😊 Hiszem, hogy Neked is eljött az idő, hogy annyi megpróbáltatás után, most már szuper dolgok történjenek Veled😉 Gratulálok a sikereidhez, illetve minden szomorú esemény már a múlt része. Én a magam részéről, örülök, hogy ismerhetlek, hogy a blogoddal ennyi mindent adsz az embereknek, s a megpróbáltatások után is igyekszel pozitív maradni. ❤️ Boldog Új Évet kívánok és sok sok szépet 😘

    • Lubna

      Nehéz, de teljes év volt és kívánom neked a legjobbakat az idei évre. Ugyis mindig eljön az a pont, amit írtál is hogy most volt elég. Valahogy mindig tudjuk mire meddig an szükségünk, legyen az jó vagy a jobb felé lökdöső rossz tapasztalatok.

    • Amy

      Kicsit késve, de…
      sajnálom, ami történt veled, de 2023-ra neked is csak jót tudok kívánni, mert ahogy mindenki, Te is megérdemled a boldogságot, ezek után meg aztán pláne! Főleg, hogy néhány bejegyzésed hatására én is motiváltabbnak érzem magam mindenre.

    Szólj hozzá

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük