Betegség,  Elfogadás-feldolgozás

Az endometriózis árnyékában

Aprónak tűnő dolgok és olykor jelentéktelennek hitt gondolatok szövik át az életünket. Mélyről jövő érzésekkel karöltve a fájdalom kegyetlenségével, amit a betegség vált ki belőlünk. 

Uralma alá kerít és szinte beszippant magába a fájdalom, a tehetetlenség, a veszteség és a hiányosság érzése. Néha ilyen gondolatok cikáznak a fejünkben, mikor arra szeretnénk választ kapni: miért pont mi? miért pont velünk? és miért pont most történik ez? Nem értjük azt a rengeteg miértet és talán azt se, hogy mi is történik most valójában. Tejesen elvesszetek vagyunk egy idegen világban, egy idegen terepen, ami még teljes mértékben ismeretlen számunkra és még néha mások számára is idegen. Rengeteg érzés kavarok akkor bennünk, mikor az endometriózis diagnózisát megkapjuk. Utána az életünk teljes mértékben megváltozik, még ha ezt nem is akarjuk, jön minden magától, amihez alkalmazkodnunk kell valahogy.  

A testünk, olykor minden irányítást átvesz és ilyenkor csak sodródunk az árral és próbálunk túljutni a nehezebb időszakokon. A dédelgetett méhünk, a nőiességünk, ami gyerekként számunkra egy csoda jelképe volt, olykor veszít a fényéből és néha már csak azt kívánjuk, bárcsak minden másképpen lenne. Néha szeretnénk más testben, más életben lenni, vagy csak külső szemlélőként megélni ezeket a rossz dolgokat. Néha minden sokkal jobb lenne, ha nem mi élnénk át ezeket és úgy érezzük a világ ellenünk fordult ezzel az egésszel. A méhünk néha idegen számunkra és olykor elveszítjük azt az érzést, amit gyerekként éreztünk, hogy mi olyan csodásak vagyunk általa. A menstruációnk számunkra egy teher lesz, ami csak a kínt, a szenvedést, a gyötrelmet, azt a bizonyos betegséget jelenti, nem pedig a boldog megéléseket, amit nőként kellene éreznünk, hiszen annak kellene lennie. Nem pedig egy tehernek, egy gondnak, akadálynak az életünkben, amivel rengeteget veszítünk a csodás nőiesség megéléséből és talán sorsfordító is lesz számunkra. Nem tudhatjuk biztosra mit is hoz számunkra a jövő és hogy a betegség mit is fog tönkre tenni, elrontani, hatra hagyni maga után. Egy hullámvasútra váltunk jegyet, amin lesznek nehezített pályák, még ha erről az elején nem is szerzünk tudomást, a menet közben mindenre fény derül. Sajnos a pályán végig kell mennünk, mert menet közben nincsen kiszállás, csak erősen kapaszkodunk és várjuk a végét, ahol minden sokkal jobb lesz talán. Valahogy így érzünk mi minden egyes hónapban, vagy úgy általában az endometriózissal kapcsolatban. Rengeteg dolog kavarok bennünk és próbálunk túllendülni a nehéz helyzeteken, de ez nem mindig megy olyan könnyen, jól ahogy azt szeretnénk. Lesznek alkalmak, mikor a pokolba kívánjuk a nőiességünknek ezt a részét és olykor pedig azt szeretnénk, ha minden a régi lenne. Újra önmagunk lehetnénk, ahol minden rendben volt és normálisan működött minden. Időnként csak pörgetünk a gondolatok végtelen mezejében, eljátszunk pár gondolattal, helyzettel, de utána visszatérünk a valóságba, ahol jelenleg vagyunk, ahol nekünk dolgunk van. Jól kell lennünk, tenni és menni kell a vágyaink megfelelő irányába és elérni a céljainkat, még ha ezek nem is olyan egyszerűek számunkra. Nem szabad feladnunk, hiszen csak egy életünk van, ebből kell a legjobbat kihoznunk!

Lehetne a könnyebb utat is választani, ahol az ember, nem törődik önmagával és a sanyarúság útvesztőjébe burkolózva felemészti a betegség, majd szépen lassan, de ez egy nagyon kegyetlen szakasz lenne és mi nők ettől sokkal erősebbek vagyunk, még ha ez nehezen is megy. Biztosan hullámzó lesz az életünk, az érzéseink, a gondolatok a betegségről, az endometriózisról, de akkor is cselekszünk. Még hozzá úgy, hogy teszünk azért, hogy jobban, jól legyünk, még ha a betegség uralni is akar minket, mi mindent kihozunk magunkból és a szép pillanatokat teljesen megélve boldogulunk az életben. Számunkra az élet már sohasem lesz ugyan olyan, mint amilyen a betegség előtt volt. Rengeteg minden változik bennünk és körülöttünk, de ezek természetes folyamatok, amit idővel, majd el kell fogadnunk és túllendülve túljutni rajtuk. Így leszünk majd teljesek és végül az érzéseink is sokkal elfogadóbbak lesznek, jobban megtudunk békélni az egész helyzetünkkel. 

Minden út és utazás, nagyon nehéz az elején, főleg, ha egy ismeretlen terepre tartunk. Viszont az tőlünk is sokban függ, hogy az utunk addig milyen lesz. Azért, hogy könnyebb, jobb legyen, nekünk is tennünk kell, még ha ez nagyon nehéz és rengeteg erőfeszítésbe kerül. Legyen előttünk, hogy mások is ugyan ilyen, vagy ehhez hasonló utakat tesznek meg és mégis próbálnak helyt állni. Nekünk is helyt kell állnunk, az életünk ezen részében és csak arra gondolni, hogy ezzel is abban segítünk, hogy minél jobban legyünk. Legyenek céljaink, vágyaink, amiket szeretnénk elérni még az életünk során és így ez az utazás is sokkal könnyebb lesz. 

Sajnos az uralma alá próbál minket venni a betegség és próbálna belerondítani az életünkbe, de nem szabad hagyni neki. Néha lehet azt fogjuk érezni, ez nekünk sok és nem megy, de utána, mikor tisztábban tudunk gondolkozni rájövünk, hogy MI ennél sokkal ERŐSEBBEK VAGYUNK és NEM ADJUK FEL! 

Fotó: cottonbro  a Pexels oldaláról 

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    8 hozzászólás

    • Klaudi

      Ismét szuper írás lett!😍
      Én is igyekszem a menstruációt jól megélni, de vannak napok, pillanatok mikor ez nem segít.😅 Igyekszem mindig megköszöni a nőiességemnek, hogy igen megjött és menstruálok és nem kell azon görcsölnöm hogy nem jött meg és társaik.🙈 Persze, van amikor pokolba tudnám jutatni a nőiességemet mert átkozottul nem élem meg jól… Vannak jobb és rosszabb napok, de szerencsére túl élem.😊

    • Bernie

      Szerencsére nincs endometriózisom, de a menstruáció 1 (néha 2) napon nagyon fájdalmas. Olyankor átkozom a sorsot, amiért nőnek születtem. El sem tudom képzelni, hogy milyen rossz lehet ez, akiknek még ez a betegség is társul mellé. KITARTÁS!!!

    • Ninaa

      Minden elismerésem, ERŐSEK vagytok! Nekem „normálisnak” mondható minden ott, de én is csatlakozom Berniehez, néha átkozom a napot, hogy van. Dehát ez van.. túl kell élni, hiszen itt vagytok Ti! Ti lehettek ezekben a napokban azok, akikre felnézhetünk. Ha Ti átvészelitek, akkor nekünk semmiség ♥

    • Jakó Judit

      Többször is volt probléma a menstruációmmal abban az 1 évben, amikor fogamzásgátló tablettát szedtem. Sokszor jártam orvoshoz, váltottunk gyógyszert, iszonyú migrénjeim voltak. Mióta nem szedem visszaált minden a megszokott kerékvágásba. A mozgás, és a sport elvét követem, mert sokkal hatékonyabb, és nincs akkora fájdalom.

      • Papp-Terjék Kitti

        Sajnos a fogamzásgátlók többsége gondot okoz. Nekem is sokkal jobb nélküle és én már nem is szedhetek. Viszont, sokan vannak akiknek a betegség végett kell szedni és nem tudnak vele mit kezdeni. A sport, legyen az bármilyen formája nagyon jó tud lenni.

    Hozzászólás a(z) Papp-Terjék Kitti bejegyzéshez Válasz megszakítása

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük