Betegség,  Elfogadás-feldolgozás,  Szeretet

Endometriózis és a párkapcsolat

Melletted van, pedig sose kérted rá, hisz bennetek, pedig nagy az akadály, kitart még ha nehezen is megy és tudja az utatok végén csak is fény lehet. 

Rengeteget beszélünk a betegségről és arról, hogy milyen megélni, hogy az emberek ezt hogyan viselik, de egy fontos dolgot nem veszünk előtérbe és alig beszélünk róla, ez nem más, mint a párkapcsolat. Szerintem egy nagyon fontos témakör, ami kevésbé jön elő mikor az endometriózis után kutatunk, pedig sokak számára hasznos lehet, ha erről is tudna olvasni. A párkapcsolat már magában is egy kalandos utazás, de ha betegek vagyunk akkor ez sokkal másabb, mint ahogy azt sokan eltudják képzelni. Nehézségekbe lehet közben ütközni és sok-sok kihívással kell szembenézni. Nem mindig zökkenőmentes és akadnak problémák, amiket le kell győzni. Sajnos vannak olyan kompromisszumok és gátak, amiket a feleknek el kell fogadni és észben kell tartania. Persze itt is vannak kivételek és minden egyénfüggő. 

Hogy mik ezek?  

  • A változás 
  • A fájdalom 
  • Hangulatingadozás 
  • Súlyingadozás 
  • Fáradékonyság 
  • A szexuális élet megváltozása (fájdalmas együttlétek, kevesebb szex, vérzés az aktus közbe, esetleg utána) 
  • Meddőség 

Egy nő életét, már maga az a tény is megterheli, hogy beteg, de ha ez nőgyógyászati téren jelentkezik és okoz problémát, az csak súlyosbítja a dolgokat. Azután szembesülnie kell vele, hogy igen a diagnózisom már meg van, de ez vajon, hogy fog beleszólni a kapcsolatomba? Esetleg, ha nincs és majd lesz, akkor ez befolyással lesz majd rá? Már ott nagy nehézségbe ütközünk, mikor ezt el kell mondanunk a másik félnek és meg kell vele beszélnünk a kapcsolatunk jövőjét, ami lássuk be nem könnyű feladat. Nem egy törött kézről vagy egy apró sérülésről van szó, itt a mi nőiességünkről beszélünk, amit még magunkban is nehéz rendezni, nem, hogy arra is felkészülni, hogy mi lesz a kapcsolatunkkal, jövőnkkel. Olyan dolgokat érint, ami kőkeményen beleszól és egyben megmutatja, hogy kitartó e mindenek ellenére a partnerünk, a közös szövetségünk. Itt erősen meg mutatkozik, hogy párunk milyen: elfogadó és mellettünk lesz ezen a nehéz úton és kitart, vagy inkább a könnyebb utat választja és kisétál azon a bizonyos ajtón. 

Sok olyan eset van, mikor a könnyebb utat választja a másik fél és azt érzi, a szakítás vagy a válás a legmegfelelőbb döntés számukra.  Ezeket meg lehet érteni, még ha nehezen is megy, hiszen nem vagyunk egyformák és nem mindenki tudja ezt olyan profin kezelni, mint ahogy azt mi esetleg szeretnénk, vagy várnánk tőle. Mindenkinek nehéz ez az egész új helyzet és nem lehet tudni kiből mit hoz ki, vagy inkább felszínre. Elő jöhetnek az elrejtett vágyak, jövőképek és életcélok, ami normális eset. Az érzelmek csak úgy kavarognak az emberben és egy ilyen diagnózis világokat dönt össze párokban, főleg, ha nagy terveik voltak előtte. Viszont, ha odáig jut egy kapcsolat, hogy a szétválás a helyes megoldás, akkor jobb, ha engedjük a másikat, mert értelme nincs, hogy olyanhoz ragaszkodjunk, aki ezt nem tudja elfogadni és sose lesz mellettünk úgy igazán. Nehéz döntések ezek és lehet, hogy több éves kapcsolatokat rúg fel a betegség és az egész helyzet, de sohasem szabad feladni, csak azért, mert ez nem jött össze számunkra. Számtalan lehetőségünk van az életben csak kitartónak kell lennünk és nyitottnak. Lehet ő nem állt erre készen, vagy éppen nem ő volt a megfelelő társ számunkra ezeken a nehéz utakon. Előbb vagy utóbb, a mi útitársunk is megérkezik és végig mellettünk lesz, mikor arra szükségünk van. Az enodnál az érzelmi stabilitás nagyon fontos és az tesz jót, ha kiegyensúlyozott és problémamente a párkapcsolatunk, hiszen ezzel a szervezetet támogatjuk, mert adjuk neki a pozitív lökéseket. Szóval, ha arra kerül a sor, hogy beszélnünk kell erről a másikkal, vagy át kell rágni a dolgokat, akkor legyünk bátrak még ha nehéz is.   

Hogy hogyan érdemes kezelni ezeket a helyzeteket? Vagy, hogyan álljunk neki és mondjuk el az egészet? Saját gondolataimat írnám le erről, hogy hogyan is érdemes ennek nekifutni. 

  • Egyedülállók vagyunk, de menet közben randizunk és ismerkedünk. Itt is két véglet van: aki egyből közöl mindent és olyan, aki vár. Ezek egyén és helyzet függőek. Ami viszont közös bennük, hogy mindig higgadtan és nyugodtan kezeljük és kezdjünk el róla beszélni. Találjunk rá megfelelő helyszínt és ha úgy érezzük, csak akkor nyíljunk meg a másiknak, mikor erre már tényleg készen állunk. Nem szabad semmit se siettetni és erőltetni, mindent a megfelelő időben jó csinálni. Ha megfelelő a partnerünk és elfogadja, hogy betegek vagyunk, vagy voltunk akkor már könnyebb a dolgunk és a kapcsolat alapjai is meglehetnek, a többi már csak idő kérdése lesz. Ne adjátok fel ha ez elsőre nem sikerül, hiszen rátok is vár valaki, ezen a nagy és furcsa világon, csak még nem jött el az ideje! 
  • Mikor van párunk, férjünk, akkor ott már picit könnyebb lehet a dolgunk, hiszen tudja az előzményeket és látta min megyünk keresztül. Igaz a neheze csak a diagnózis után jön és ott még minden megváltozhat sajnos. Ezeket előre nem lehet tudni és lehet érnek meglepetések, de legyünk erősek és céltudatosak. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindig nyugodt környezetben, higgadtan és normálisan kezeljük a beszélgetéseket. Lehet többszöri átbeszélések kellenek, hogy tisztább képet kapjunk, mi is és a partnerünk erről az egészről, de jó, ha adunk neki időt és nem egyből akarjuk tudni, hogy hogyan is alakul a közös életünk. Hallgassuk meg partnerünk véleményét, azt, hogy ő mit gondol erről a kialakult helyzetről és próbáljunk ésszerűen jövőképet alkotni közösen. A lényeg a közös megbeszélésen legyen és azon, hogy adjunk időt egymásnak, legyen bármilyen kimenetele az egésznek. 

Én nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, a párkapcsolat terén, hiszen már az elején mellettem volt a párom és mindenben támogatott, amiben csak tudott. Számára nem volt az kérdés, mikor kiderült, hogy gond van, hogy hogyan is döntsön. Ő elakart kísérni ezen a nagyon nehéz úton, még akkor is, ha ez nem volt egyszerű. Sok-sok dolgot kellett jól átrágnunk és megbeszélnünk az évek alatt, de mindig támogatott és elfogadta ezt az egész új élethelyzetet. Örülök, hogy ilyen társ van mellettem és remélem ez sokáig így is marad. 

Sorstársak, bízok abban, hogy mindenki mellet egy olyan társ van jelen, vagy majd lesz, aki ezeken a nehéz utakon, szorosan és kitartóan fogja a kezeteket és sohasem engedi el azt, legyen szó bármiről. Az élet néha furcsa játékokat űz velünk, de ha van mellettünk egy támasz, akkor ezeket is könnyen átvészeljük. 

Fotó: Maksim Goncharenok a Pexels oldaláról

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    +8

    16 hozzászólás

    • Klaudi

      Nagyon jó bejegyzés lett és nagyon jó volt olvasni. 🙂 Azt veszem/vettem észre, hogy kicsit hasonlóan írjuk ezeket a bejegyzési témákat, de mégis másképpen. 🙂 Nagyon tetszettek a soraid, tanultságok is vannak benne. Örülök, örültem hogy rád találtam. 🙂

      +2
    • Fekete-Virág Virgínia

      Nagyon jó írás. Szuper, hogy melletted áll a párod, biztos óriási pozitív löket ❤

      +2
    • Bernie

      Ezzel az idézettel kívánok kitartást mindenkinek:
      ,,Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.,,

      Márai Sándor

      +2
    • Jakó Judit

      Szuper lett. Nagyon egyetértek a soriddal. Remélem minden hasonló cipőben járó nő mellett egy kitartó, és megértő férfi áll. Csak így tovább.

      +2
    • Amy

      Igaz, hogy kicsit késve, de eljutottam ide, hogy elolvassam ezt a posztod. A bejegyzés szuper lett, és őszintén örülök, hogy a párod melletted van/volt.
      Olyan csodálatos példát mutattok ti ketten, amit remélem sok más, a te cipődben járó nő is tapasztalt.

      Erről beszélni kell, és remélem, sokan találnak valakit, akik segítenek egyben maradni azoknak, akik nem olyan szerencsések, mint te.

      Puszi 😘

      +2
      • Papp-Terjék Kitti

        Annyira örülök, hogy tetszett 😊 Nagyon szerencsés vagyok, hogy a párom itt van mellettem 🥰❤ Remélem, sok sorstársamnak sikerül erőt merítenie, ezekből az írásokból 😊 puszi😘

        0
    • Eszter

      Nagyon szükséges ezekről a dolgokról (is) beszélni,mert sokan tabuként kezelik. Pedig sok nő küzd ilyen és ehhez hasonló gondokkal, dolgokkal, amikhez erőt, az ilyen posztok adják. Ilyenkor jó tudni, hogy nincsenek egyedül. Te ezt adod azoknak a női olvasóknak azzal, hogy írsz erről. Sok szépet kívánok neked a jövőre, és ne hagyd abba, mert sokat jelentenek az írásaid!

      +1
    • Anne D.

      Szuper bejegyzés lett és biztos vagyok benne hogy a sorstársaidnak is nagyon hasznos volt/lesz és erőt merítenek belőle. Nagyon örülök hogy ilyen támogató pár van melletted, egy pozitív példát mutattok a többieknek. 😀 <3

      +1

    Leave a Reply

    Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük