Elfogadás

Út a jó irányba!

Nagyon hosszú út vezetett oda, ahol most jelenleg tartok az életben. Megtapasztaltam sok mindent már, amit a saját javamra tudtam fordítani és általa sokat formálódtam. Az élet kiszámíthatatlan körforgása mindenbe beleszólhat, de ezen is túl lehet jutni és normális keretek között élni, csak nagyon sokat kell érte tenni.

Nem hullik csak úgy az ölünkbe semmi sem, mindenért keményen meg kell dolgoznunk, harcolnunk. Ez a normális rendje az életnek, hiszen kemény munkával, ha megszerzünk valamit, csak annak tudjuk értékelni igazán a gyümölcsét. Legyen szó bármiről is, ami az életben számunkra nagyon fontos, vagy éppen egy betegség azért nekünk tenni kell, hogy úgy alakuljon, ahogy azt mi igazán szeretnénk. A cél lebegjen előttünk és az, hogy általa mi magunk is változunk és elérünk egy vágyat amire mindig is álmodtunk. Lehet az elején minden nehéznek, bonyolultnak és kilátástalannak tűnik, de kitartónak kell lenni és nem szabad feladni. Idővel minden a mi javunkra fordul és az új tapasztalatokból is rengeteget tudunk meríteni, építkezni.
Szerintem, ha betegségről van szó a legnehezebb rész az elfogadás, hogy szembenézünk azzal, ami ténylegesen ott van előttünk, ami kialakult körülöttünk. A megváltozott élethez a feldolgozás-elfogadás nem egyik pillanatról a másikra megy, ehhez idő kell. Folyamatokon megyünk keresztül mire oda elérünk, hogy békére leljünk magunkkal és eltudjuk fogadni azt, hogy ez van most, ez történik velünk. Ezek normális dolgok és mindenkinél máshogy zajlanak. Lehet valaki könnyebben tudja ezt a tényt elfogadni, de olyan is van, akinek ez egy hosszú folyamat része lesz majd. Nem lehet rákényszeríteni az emberre azt, hogy egyből fogadja el és békéljen meg ezzel a tudattal, helyzettel. Egy biztos, nem szabad kudarcnak megélni és elkönyvelni mindent, inkább úgy kell felfognunk, hogy az élet akadályok elé állít és ezeket nekünk meg kell próbálni megoldani ahhoz, hogy minden kerek legyen. Ezek a nehézségek, formálnak és alakítják az életünket és nagyban meghatároznak mindent és minket is. Az elején még problémának, nyűgnek hisszük, de rengeteg dolgot tanulhatunk általa és ez az, amit máshogy kell felfognunk. Ilyenkor minden apró lépésnek számít, melyek előre visznek és meg tanítják azt, hogy hogyan is tudjunk továbbjutni minden nehézségen, legyen szó bármiről, ami az utunkba kerül az életünk során.

Hogy mik segíthetnek?
• Próbáljunk meg csak előre nézni.
• Legyenek kitűzött céljaink, amiket elakarunk érni az életben.
• Tereljük a gondolatainkat más irányba, ami boldoggá tesz minket.
• A pozitív megerősítések sokat segítenek ilyenkor is.
• Keressünk fel segítő csoportokat, ahol lehet tájékozódni, beszélgetni egymással.
• Legyünk nyitottak mindenre.
• Ne fojtsuk el azt, amit érzünk.
• Adjunk ki magunkból mindent.
• Sokat beszélgessünk a párunkkal, családdal, barátokkal.
• Fogadjuk el a segítséget, ha arra van szükség.
Tudom, hogy nem könnyű ezekben az élethelyzetekben racionálisan gondolkozni, de apránként kis léptekben ezeket is megtudja az ember tenni. Az elfogadás egy folyamat része főleg, ha betegségről van szó. A terápia fontos pillére az a rész, ahol szembenézünk a bajjal és ezt a megfelelő időben eltudjuk fogadni. Ha sikerül azt elfogadnunk, ami velünk történik és hogy az életünk ez által változik, más lesz, akkor már sikert értünk el, jó fele tartunk. Innen már a gyógyulás, felépülés mozzanatai is könnyebben fognak menni és teljesen tiszta lappal indulhatunk azon az úton, ami még ránk vár.

Erősek vagyunk még ha néha ez lehetetlennek is tűnik. Sok rejlik bennünk, csak szabadjára kell engedni a kalitkába zárt madarat ahhoz, hogy megmutassa mire képes valójában. Fogadjuk el azt, hogy a betegségünk vagy éppen akadályunk nem lehet börtön számunkra és minden megadatik, amit csak szeretnénk.

Fotó: ArtHouse Studio a Pexels oldaláról