Elfogadás-feldolgozás

Folyamatosan változunk 

Az életünk különböző korszaka olyan, mint egy pillangó kiteljesedése. Kezdetben még csak apró kis hernyó, ami idővel bebábozódik és a végére egy csodálatosan szép színes pillangóvá alakul, vagyis folyamatosan változik, az idő múlásával. 

Változnak az idők és mi vele együtt formálódunk, változunk, ami hozzátartozik az életünk bizonyos szakaszaihoz, részeihez. Ezek normális folyamatok, még ha néha elég drasztikusak is tudnak lenni és olykor megrémít minket a felismerése, a tudat, hogy ilyen dolgok is történnek. Viszont, csak akkor jövünk rá igazán, mennyit változtunk valójában, az évek múlásával, ha elkezdjük visszapörgetni az életünk bizonyos, pillanatait és szakaszait. Az énünk, megannyi kalandon, folyamaton ment keresztül, mire ideáig eljutott és még rengeteget fog formálódni, hiszen nincs megállása, a korral haladunk előre. Amikor visszaemlékezünk és gondolatban utazunk a múltunkban, akkor legbelül sok csodás pillanat villan be az ember fejében és hirtelen elfogja egy boldog, örömteli érzés, ami a múltjából ered. Sajnos ennek ellentéte is van, hiszen nem csak a szép emlékek őrzői vagyunk, hanem a szomorú, fájdalmas és olykor sebeket hagyott érzéseké is. Nem baj, ha vegyes érzelmek jönnek a felszínre, törnek ránk, hiszen ezek is azt segítették, hogy mi mások legyünk és változzunk egy olyan irányba, ami számunkra sokkal jobb. Néha nehezen vesszük észre a folyamatokat és csak utólag gondolunk bele, hogy mi is volt ez. Sok-sok dolgot nem is gondoltunk végig, az adott szakaszunkban, hogy majd milyen irányba terel minket, merre viszi az életünket és hogy mennyiben fogunk által megváltozni. 

Minden adott pillanatnak, megvan a varázsa, egy bizonyos fénye és akkor mi mások vagyunk nem azok, akik most vagyunk, vagy majd x év múlva leszünk. Gondoljunk csak bele, hogy gyerekként teljesen más világnézeteink és elméletünk volt az életről, a felnőtt létről. Akkor még gyermeki szemmel, jósággal, szépséggel gondoltunk mindent, hiszen nem tapasztaltunk még sokat ezekből és ez akkor teljesen normális volt. Viszont, ahogy idősödtünk és elkezdtünk nőni, fejlődni, belépve a kamasz korba, már egy lázadóbb világunkat éltük, teljesen más értékekkel, de ezek formáltak és változtattak minket. A 20-as éveinkhez közelítve, már több mindent tudhattunk magunk mögött (iskola, érettségi, szakmai tanulmány stb.) Itt már a szerelem előtérbe kerül, így ezt az érzést is megtapasztaljuk és a szépsége mellett a mély fájdalmat is átélhetjük ilyenkor. Ebben a szakaszban, szerintem egy nagy változás történik, ami nagyban hozzátesz az előttünk álló jövőképünkhöz és ahhoz, hogy hogyan is alakul majd számunka minden. A 20-as éveinkben elkezdünk stabilabbak lenni és már kezd komolyabb életkép kirajzolódni körülöttünk és folyamatosan formálódunk, de a 30-as éveinkkel leszünk, úgy mond még stabilabbak szerintem. Akkor észrevesszük, mennyit fejlődtünk, változtunk valójában az idő és az évek múlásával, hogy milyen utat tettünk meg ez idáig. Sose leszünk már ugyan olyanok, mint pl. 16 vagy 22 évesen, de már látjuk, hogy mi-miért történt az életünkben és tudjuk jól, hogy mimden az előnyünkre volt. Érettebbek lettünk, még ha néha nem is érezzük magunkat igazán annak. Visszagondolva mindennek volt miértje, és ha nem úgy cselekszünk, ahogyan akkor tettük, akkor mások lennénk, méghozzá nagyon mások. Tudom, sokan úgy vannak vele, de jó lenne változtatni bizonyos dolgokon, de akkor nem úgy változtunk volna, ahogyan ennek lennie kellett.

Az élet egy furcsa folyamat, miközben rengeteg impulzus ér minket és sok-sok dolog történik velünk. Bizonyos szakaszaiban, teljesen más emberek vagyunk, ha visszagondolunk rá, szinte egy másik énünk köszön vissza, de ez teljesen normálisnak mondható. Akkor mi azok voltunk, azt a korszakunkat éltük, abban a fejlődési szakaszban tartottunk és haladtunk szépen, lassú léptekkel a változás irányába. Mint a szép pillangó, mi is végig mentünk a folyamatokon és lassan elkezdtünk kiteljesedni. Viszont, előttünk még rengeteg változás áll és hiába lett csodálatos szárnyunk, repülni még nem igazán tudunk, ahhoz, az előttünk várakozó évek kellenek, az hogy megtanuljuk ezt is. 

Fotó: JÉSHOOTS a Pexelstől 

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    8 hozzászólás

    • Klaudi

      Nem is tudtam volna ennél jobban, szebben megfogalmazni! Szinte, nagyon jóóól megírtad! *o* Nagyon tetszett ez a bejegyzésed is, csak így tovább! 😉 Különösen tetszett, hogy a pillangóval jöttél elő példálnak. 🙂

    • Eszter

      Bizony így van. Nagyon jó poszt lett. Az ember idővel el tud engedni olyan dolgokat, amik korábban gyengévé tették és napokig küzdött az érzéssel. Már könnyedén át tud lépni talán a bajokon, mert az évek során formáltak bennünket a jó és a rossz történések egyaránt. Sosem leszünk már ugyanolyanok, de fontos, hogy tapasztaltunk már mindent, így lettünk azok akik. ❤️

    • Ninaa

      Eszméletlen milyen hasonlatokat tudsz írni, annyira remek író vagy, csak csodálni tudlak. Köszönöm, köszönjük ezt a gyönyörű és rendkívül fontos írást. ♥ Ismét alkottál olyat, akit más nem tudott volna ♥

    Hozzászólás a(z) Bernie bejegyzéshez Válasz megszakítása

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük