Viszlát csend, helló világ!
“Éjjelek és nappalok váltogatják egymást, az írásaink egyre fakóbbak lesznek és a hangos szavak szinte suttogásba váltanak át. Néha a csend a leghangosabb, amit a világunk elképzelhet, de lassan felépítve újra kezdhetünk mindent. Csendben, halkan, szavakkal, mondatokkal és írással, hogy egyre hangosabbak legyünk a világnak.”
Szerintem olykor a csend sokkal többet mond minden szónál és írásnál. Ennek a cselekedetnek nagy súlya van, még akkor is, ha úgy érezzük ez kevésbé igaz rá. Én hosszú csendbe burkolóztam, mintha takaró vett volna körül és vártam, vártam. Talán egy jelre, vagy csak egy pillanatra a szívemben. Arra a pillanatra, hogy ismét azt érezzem, hogy írnom kell és ennek van értelme. Fura egy nő vagyok ez tény és nem mindig lehet megérteni az én kis világomat. Most ez volt az én világom, hogy egy kicsit magamra fókuszáljak, fejlődjek és eltűnjek egy időre. Lelassítottam az életem, nem pörögtem (már amennyire lehetett) sodródtam az árral és néha a nehézségekkel, amik az utunkba jöttek. Mert sajnos ez idő alatt, voltak nehéz pillanatok, amiket nem tudtunk kivédeni az életünkből. Közben a fejemben milliónyi gondolat cikázott, de nem írtam le őket. Hagytam egy kis szünetet magamnak, hogy tisztábban lássak és csak így szerettem volna visszajönni. Sok minden kavargott bennem és néha elég mély pontokra jutottam a magam kutatásában. Egy időben jöttek elő rossz dolgok és lett az élet újra teljes, ami elég fura tud lenni ilyenkor. A diszlexiám felerősödött és ez is befolyásolta, hogy nem akartam írni. Egy mondatot se tudtam úgy leírni, hogy ne lett volna akkorra félre ütésem, mint egy gigantikus ház. Kevertem mindent mindennel és nagyon nem vettem észre majd, amikor szembe jött velem a felismerés, akkor azt éreztem most meg kell állnom. Feladtam az írást, hogy aztán újra éledjek, mint egy főnix. Erről senki se tudott a környezetemben, mert úgy éreztem, ez most az én démonom, ezt nekem kell legyőzni, így teljesen csendben voltam. Szerintem a stressz, a teljesen felborult életem rátett ezekre a tünetekre plusz, hogy kevesebb időm volt olvasni. Ezért inkább csendben vártam a csodámra, ami egy regény formájában érkezett meg hozzám. Amanda Black könyve egy mentőöv volt ebben a káoszban, mert ismét elkezdtem olvasni és azt éreztem írnom kell, még akkor is, ha nem osztom meg másokkal. Innen is köszönöm ennek a fantasztikus nőnek, hogy egy olyan regényt írt, amibe az ember teljes mértékben beleélheti magát és a képzelete szabadon szárnyalhat.
Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, akkor itt olvasható az ajánlóm:
Valamint volt egy “titkos kis életem”, amiről kb. csak a barátnőm tudott és úgy éreztem ebbe bontakozok ki újra. 1 éve írok novellákat, amikkel a barátnőmet bombáztam, hiszen ő az én jobb kezem, az a segítség, aki az apróbb hibáimat is észreveszi, ha már nekem ez nem megy. Most is volt egy jó sztorim, amit az olvasás ébresztett fel bennem és szó szerint megálmodtam a részleteit. Majd szembejött egy pályázati kiírás, ami ismét arra buzdított, hogy írjam le ezeket és induljak rajta. Ezek segítettek fejlődni ismét az írásban és hogy a diszes tüneteim enyhüljenek. Volt már máskor is ilyen, igaz talán most volt a legnehezebb, de tudtam sikerül legyőzni. Ezek közepette pedig, jött egy elég rögös önismereti utazás, ahol tanulni és szépen fejlődni tudtam. Feltettem millió egy kérdést magamnak, mikor gondok voltak, például: Mi lenne, ha nem lenne az írás az életem része? Mit vesztek az által, hogy nem merek írni? Milyen elakadásom van, amit meg kell oldanom? Ki lennék én az írás nélkül? Mi az, amit igazán szeretnék? Rájöttem, hogy az írás az életem része volt mindig, csak volt idő, mikor elhittem azt, hogy én ebben gyenge vagyok. Már tudom, hogy ez a nézőpont nem így van, hiszen én más szemmel látom és írom le a dolgokat, ami sokaknak segítség lehet az életben és ennél nem is kell több számomra. Szívvel lélekkel kell csinálnom azt, amit szeretek, imádok és ha kell akkor hagynom kell teret magamnak. Az életem minden apró hibával csodálatos tud lenni és ettől vagyok igazán egyedi. EZ VAGYOK ÉN!
“Igazán boldog csak az lehet, akinek a szemében csillogás van, ha arra gondol, amit igazán szeret csinálni.”
Most már több lábon állok az életben és ha nehézségek jönnek, akkor megpróbálom ezeket jobban kezelni. Igyekszem a korszakokat lezárni, ami volt elfogadni és a jövőmre tekinteni. Minden tanított nekem valamit és arra buzdított, hogy igazán önmagam tudjak lenni, még akkor is ha az élet nehezített pályára küld. Én szorosan becsatolom az övemet és lássuk mi sül ki belőle.
Fotó: SHENG YE a pexels oldaláról.
Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével!
Ezeket is érdemes megnézni
Élet endometriózis nélkül
Döntések endometriózisos betegként
10 hozzászólás
Klaudi
Örülök nagyon, hogy visszatértél te is! ❤️😊Meglepődni annyira talán nem lepődtem meg azon, hogy nagyon csendben vagy/voltál, mert mi sem nagyon beszéltünk egymással, vagyis én nem akartam semmit sem erőltetni, inkább vártam, hogy te írj❤️😊
Nagyon jó bejegyzést hoztál el nekünk és én azt mondom, hogy néha kell a csend, kell az hogy az ember egy kicsit befelé forduljon és magára is legyen ideje, legyen időnk lelassulni, mert ez a felgyorsult világ nem biztos, hogy jó nekünk, nekünk, magunknak, a szervezetünknek. Nem árt digitális detoxot tartani, nem árt kikapcsolódni és tényleg úgy igazán magunkra fókuszálni és megélni az életet és élvezni azt ❤️ Kellenek ilyenek, hidd el és én szerintem magyarázkodni és elmondani másoknak miért is tűntünk el, szerintem senkire nem tartózik, nem tartózzunk senkinek sem magyarázattal 😊❤️
Én akkor is arra bíztatlak drága Kittim ❤️ hogy ne félj tőle! ❤️ Igenis írd meg a novelládat, írj akár egy regényt is írhatnál vagy tényleg bármit én elolvasom😊❤️ Küldhetsz nekem egy beleolvasás🥰😍
A diszlexia meg, én így fogadlak el ahogyan vagy🥰❤️❤️❤️ Szeretünk téged Kitti❤️
Olvasásra annyit reagálok, hogy most én is szünetelem, legalábbis addig míg nem sikerült letudni mindent is 🤭❤️
Jó volt olvasni a bejegyzésed❤️❤️❤️❤️
Várom a következőt és ne szégyelld!❤️
Puszillak❤️
Papp-Terjék Kitti
Köszönöm Klau, nagyon aranyos vagy, hogy így gondolod. Igen a digitális detox nagyon jó hatással van az emberre, szóval alkalmazom majd. Fogok küldeni egy beleolvasót, csak legyen meg az eredmény 😀 A regényeket meghagyom Amy-nek, ő profi ebben 🙂 Már írom a következőt és közben készülnek az ötletek a novellákra. Puszi
Amy
Örülök, hogy már sokkal jobban vagy, viszont azt álmomban sem gondoltam volna, hogy én és Areh segítünk rajtad kijutni onnan… háromszor is el kellett olvasnom, hogy biztos, jól láttam-e, amit láttam, teljesen meghatódtam, köszönöm! ❤️
Bármikor segítségre lenne szükséged, vagy csak jó lenne beszélni valakivel, akkor tudod, hol találsz 😉 ❤️
És bátorítalak arra, hogy kezdj el írni, még ha totál hülyeségnek is érzed, mert azzal te is megnyugszol, aztán ki tudja, lehet pár év múlva együtt megyünk Könyvhétre dedikálást tartani ;D.
Egyet kell értenem Klauval, néha nem árt a detox, és senkinek sem tartozik senki elszámolással. Mindent szépen lassan, a maga idejében ❤️
Papp-Terjék Kitti
Gondoltam, hogy nagy meglepetés lesz, mert nem tudtál róla. Bevallom direkt nem említettem ezt az ici pici részletet, mikor kérdezted milyen volt a regény 😀 Areh ilyenekre is képes és ezért is imádom 🙂 Látom magam előtt, hogy egymás mellett ülünk a könyvhéten 🙂 Távoli tervek, de nem is rossz ötlet. Viszont, ha elakadásom lesz, vagy kíváncsi leszek a véleményedre novella vagy írás terén, biztosan keresni foglak. Jó, hogy ilyen barátai vannak az embernek 🙂
Eszter
Drága Kitti!
Nagyon jó volt kapni az értesítést emailben, hogy érkezik az új posztod. Szeretem olvasni a gondolataidat, picit úgy érzem hasonló kaliberben írunk. ❤️ Amit leírtál mindennel csak egyet tudok érteni, azzal, hogy szükség van az elvonulásra, a magukba mélyedésre. Ez nem rossz, sokszor segít továbblépni, átértékelni. A másik ami eszembe jutott, hogy mindegyikünkben van hiba. A diszlexia manapság olyan, mint a nátha. Ne szégyelld! Aki így tudja kifejezni magát, mit neki egy diszlexia. ☺️ Támogatom a novelládat is, bátran írj! Én is így teszek, most, hogy szükségem van a gondolataim elterelésére. Regényem harmadik részébe fogtam. ❤️💻 Ha van kedves és olvasgatnál, szívből ajánlom az első két részt. Persze, csak, ha gondolod☺️ Én minden jót kívánok, várom a további bejegyzéseket! Remélem a kutyusok is jól vannak🐶
Fekete-Virág V
Drága Kitti! Örülök, hogy visszatértél. A csend sokszor nagyon jót tesz az ember lelkének, még ha először úgy is tűnik, hogy nem.
Az írásaidat mindig szerettem olvasni, nagyon jó érzéked ahhoz, hogy olyan érzéseket, érzelmeket vigyél bele, ami az olvasót is teljességgel megérinti.
Ezért is, csak biztatni tudlak arra, hogy írj. Ha blogbejegyzésről, ha novelláról van szó, én bármikor szívesen olvasom/olvasnám 😊
Manó
Örülök, hogy visszatértél 🙂
Ahogy a többiek is említették, néha jó a digitális detox.
Sok sikert az íráshoz, ha egyszer megosztod, kiváncsian vàrom ☺️
Ninaa
Annyira örülök a visszatérésednek. Hiányzott már az írásod, a személyiséged. Már én is rájöttem, hogy a csend nagyon jól tud esni. Bár nekem még tanulni kell elengedni, a magam kis világában lenni, de Ti csajok mindig tanítotok valamit ❤️ Amy meg a könyve pedig egy csoda. 🥰
A novellád várom, biztis szuper lett, mindenhez sok sikert kívánok 🤩
Jakó Judit
Nagyon örülök, hogy jobban vagy. Nagyon szuper lett ez a bejegyzés. Szerintem is az a legjobb, ha az ember hagy magának időt. Megéli a pillanatot, és néhány pillanatra megáll. Szuper, hogy írsz. Nagyon bátor és erős vagy, nem mellesleg kitartó.
Vivi
Jajj, de jó, hogy visszatértél a köreinkbe!! Már nagyon vartam! Láttam, hogy nagy a csend, de nem szerettem volna zavarni.🥹 Örülök, hogy újra itt vagy!
Néha jó a csend, szükség van rá, hogy aztán újult erővel vágjunk neki a dolgoknak! Hajrá! ❤️