Elengedünk

Elengedtünk, pedig sose voltál a miénk. Annyira harcoltunk, hogy minden kerek legyen, de ez az egy sajnos mégse jött össze nekünk. A mi utunk már más és nem olyan, mint a többi embernek, de ennek így kellett lennie. Ilyen az élet, egyszer ad aztán elvesz tőled. 

Nem tudom, hogy írjak arról, amit el kell engedni és közben fel is kell dolgozni. Tudtam, hogy egyszer ez a rész is eljön majd, de nem is sejtettem, hogy ennyire nehéz lesz. Harcolsz, küzdesz, hogy sínen legyél, de a végére be kell látnod, hogy némelyik út számodra már járhatatlan. Azután csak a néma csend szövi körül az életed és a mély hallgatás, de tudod erről is beszélned kell.  Békére kell lelned és a lelkednek is jár, hogy végre szabad legyen. Nem könnyű, de ezt is túlélted és még sok mást is ebben a nagyon bonyolult világban, ami erőssé tett. 
 
Gyerekként az ember szövögeti az életét, hogy milyen lesz majd felnőttként. Elmélkedik azon, hogy mit fog dolgozni, lesz e férje és hogy hány gyermeke lesz vajon. Kitalálja a gyermekek nevét, hogy ha fiú akkor Ádám, ha lány Éva legyen. Ez akkor olyan természetesnek, normálisnak és egyszerűnek tűnnek. A gyermeki lélek még nincs tudatában a gondoknak, bajoknak és a problémáknak, de ez így a természetes. Aztán valami hirtelen megváltozik, egyszer csak felnövünk és az élet teljesen más lesz. Jönnek a bonyodalmak, nehézségek valahogy nem olyan egyszerű az élet, mint amilyennek gyermekként mi azt elképzeltük. Nekem is itt jöttek a bonyodalmak és kezdett elromlani minden. A szépnek hitt életem, hirtelen borús lett és nagyon nehéz. Sajnos nem kaptam könnyen semmit és mindenért harcolnom kellett. Az élet néha kegyetlen, de szerencsémre remek társsal hozott össze a sors, ami számomra megnyugvást jelentett és támaszt. Tudom, hogy ha bármi baj lenne rá mindig számíthatok. Mellettem van jóban-rosszban és a legnagyobb csatákban is kitart. Akkor is maradt mikor útjára engedtem és akkor is mikor tudta a mi életünk teljesen más lesz, nem olyan, mint másoknak. Pedig dönthetett volna úgy, hogy ő ezt nem vállalja, amit meg is értettem volna, de ő nem ezt tette. Együtt megpróbáltunk túljutni mindenen, amit akadályként elénk dobtak. 
 
Volt idő mikor hittünk a mi csodánkban és reméltük, hogy mi is majd lehetünk szülők és átélhetjük a jó és rossz pillanatokat ebben a szerepben. Szerettük volna, hogy a sok nehézség után ez is összejöjjön nekünk. Évekig csak azért mentünk, hogy jól legyek és végre sikerüljön a lombikra eljutnunk, de nem volt szerencsénk és nem tudtunk odáig már elmenni. A szervezetem sok csapáson van túl, nem biztos, hogy flottul ment volna minden, ha belevágunk. Itt már nagyon mérlegelnünk kellett dolgokat, hiszen van az a pont mikor hiába akar az ember valami fontosat akkor is el kell engednie, a saját egészsége érdekében. Nálunk is ez történt, hogy tudtuk bármennyire nehéz ezt most így kell csinálnunk és el kell engednünk. Lemondtunk arról a dologról, ami a párok életét teljes mértékben megváltoztatja és néha próbára is teszi. Arról amiért az elején annyira küzdöttünk és szerettük volna, hogy összejöjjön. Átrágva és sokat töprengve jutottunk el arra a szintre, hogy kimondjuk: nekünk nem lesz saját gyermekünk. A küzdelmes évek után úgy látjuk ez a leghelyesebb és legésszerűbb döntés, amit csak hozhattunk. A legnehezebb egy pár életében ezt így meghozni, de tudtuk, hogy helyesen cselekszünk. Az élet számunkra ezt a csodás dolgot elvette, de próbáljuk úgy felfogni, hogy ez nem a mi utunk volt és ránk biztosan más vár. Minden okkal történik az ember életében, mi ezzel is így voltunk, biztos oka van, hogy ez így alakult. Kitartunk, hiszen rengeteg csodás pillanatot élhetünk még meg közösen. Nem számít, hogy van e gyermekünk vagy nincs hiszen mi így is boldogok vagyunk. Az életünk úgy tökéletes ahogy most van és csak ez számít. Helyette lesz sok szép emlékünk, törődéssel, szerelemmel és őszinte szeretettel, amit egymásnak adhatunk majd.  Csak ezek a dolgok jelentősek és az, hogy számíthatunk a másikra. 

Fogtuk egymás kezét a legnagyobb harcban és most is fogjuk mikor tudjuk, hogy nekünk már csak ez a közös kézfogás maradt. Hozzon bármit az élet, mi itt leszünk egymásnak és ez a mi biztos pontunk a világban. 

 Fotó: Elina Sazonova a Pexels oldaláról 

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével!