Kontroll sztorim

Volt egy álmom, hogy egyszer mikor felébredek a betegségem csak úgy szertefoszlik, mintha sohase lett volna ott. Sajnos nagyon hamar felébredtem és ez csak egy nagy-nagy álom maradt.

2014, 2015, 2016 és 2019. Ezek azok az évek, amelyek teljesen megváltoztattak. Küzdöttem, harcoltam és olykor elbuktam, de sose adtam fel. Kitartó voltam és tudtam az élet lesz olyan kegyes és egyszer az én javamra is fordít dolgokat. 2020 egy komoly és nehéz év mindenki számára. Elfogadás, lemondás, bezártság és a küzdés éve ez mindenkinek. A vírus mindent felülírt és átformálta a világunkat. Nekem rengeteget adott, még a nehézségek ellenére is. Példakép díjazást kaptam és decemberben útjára indítottam a blogomat. Sokan remélték a következő év talán jobban indul, de sajnos nem így lett. 2021 szinte egy 2020-as év folytatása lett vírus tekintetében és még mindig nem vagyunk túl ezen az egészen. Mindenki reménykedik és bízik abban, hogy egyszer ezen is túl leszünk és végre normális életünk lesz. Számomra ez az év sorsfordító, hiszen a 2 éves kontrollra most februárban került sor.

Hogy mi is történt a vizsgálaton? Azt most elmesélem.

Egy hosszú utazás, melyet várakozásokkal teli 1 órás csúszás követett. Izgalom, hogy végre az én sorszámom érkezzen és megtudjam jól vagyok e. Aztán kivillan a bűvös szám, amit annyira várok és gyors léptekkel bemegyek a rendelőbe. Ott már vár rám az a személy, aki az első szavával megnyugvást sugall és azt, hogy jó kezekben van az ember. Este van már, de ő még mindig vidáman, kedvesen és lelkesen fogad engem. A nevem ismerős neki és rá is kérdez, hogy hol műtött. Mikor kimondom a helyszínt, válaszként visszakapom azt, hogy milyen volt a műtétem és kik vettek benne részt. Pedig a leleteimet még meg se nézte akkor. Ez már magában megnyugtató, hogy 2 év után is ennyire emlékszik rám. Érdeklődik a hogylétem felől és hogy mi történt velem ez idő alatt. Elmesélek mindent, hogy milyen jól vagyok, hogy megszűntek a fájdalmaim, a menstruációm normális lett és nem szedek már gyógyszereket. Látom az arcán nagyon örül neki, végre ilyen biztató szavakat is kap, hiszen hozzá inkább panaszokkal járnak a páciensek. Kedvesen tovább invitál egy gyors ultrahangra, a teljesebb kép érdekében. Számomra ez már rutin művelet és nem feszengek közben. Minden mozdulatot magyarázat követ és az a mondat: hogy ön teljesen jól van, minden rendben. Endónak nyoma sincsen a bél teljesen tiszta és a méhem is rendben van. Én megkönnyebbülök a professzor pedig nagyon boldog, hogy egy ilyen komoly műtét után, aminek szövődményei is voltak ennyire jól vagyok. Pedig nekem hormonok nélkül kellett helyt állnom a tüdőembólia végett. Beviszi a gépbe a mért adatokat és megbeszéljük, hogy évente kell kontrollra járnom. Aztán útnak enged azzal a feltétellel, hogy legyek mindig ilyen pozitív és vidám. Élvezzem a tünetmentes időszakot és szeretné, ha mindig ilyen csodás eredményeim lennének. Elköszönők és boldogan vetem bele magam a hosszú útba, ami előttem van még hazáig. Már nyugodtabb vagyok, hiszen tudom minden rendben van velem. Szinte fel se tudom fogni, ami történik, de egy biztos, ennél jobb érzés nincs a világon.

Most már élhetek, úgy ahogy eddig is szerettem volna, szabadon és teljesen. Megteremthetem azt a világot, amire mindig is vágytam és néha elképzeltem milyen is lehet. Járhatom a saját utam, ami eddig nehézkesen ment és mostanra teljesen tiszta lett. Az álmom már nem csak egy álom, hanem maga a valóság, amiben innentől kezdve teljes életet élhetek.

Fotó: Emmylou a Pexels oldaláról