Betegség,  Elfogadás-feldolgozás,  Szeretet

Endometriózis történetek 4. rész

Összetörve

Nehéz a talpra állás egy hatalmas nagy bukás után, de nem lehetetlen, csak kitartás kell hozzá és az, hogy erősek legyünk. 

Egy különös történetet mutatok be nektek, mely a mélységekbe visz minket, de a végén a magasban szárnyalhatunk minden nehézség ellenére. A történetírónk Ságvári Helga, így élte meg a nehéz pillanatokat, amit az endometriózis okozott.  

Kép: Helga engedélyével

Amikor az egész endometriózis kálvária kezdődött, akkor még 2018 januárjában Dombóváron éltem egy nagyon boldog családban! Ha az ember oda figyel a testére érzékeli azt, ha valami odabent nem jól működik. Egyik napról a másikra fájdalmak kezdtek gyötörni, itt kell megjegyezni soha előtte nem volt semmilyen menstruációs problémám azonkívül, hogy néha lelki dolgok miatt nem betegedtem meg. Soha nem volt fájdalmas a menstruációm, a szexuális együttlét alatt sem volt semmi rendkívüli, ami azt jelezte volna, hogy valami nem oké. Egyetlen dolgot tudtam meg szülés után, aminek császármetszés lett a vége, hogy valamiért jobban bírom a fájdalmat. Jelen helyzetben ez nagy segítség és egyben rossz, mert nem tudom, hogy pontosan mi az ami fáj és pontosan mennyire fáj. Bele sem merek gondolni abba mi lenne, ha rendesen érezném ezeket.  

2018 januárjában éreztem, hogy valami nem stimmel, nem betegedtem meg már 3 hónapja, de ezt annak tudtam be, hogy elvesztettem édesanyámat. Nőgyógyászomat felkeresve egy ciszta állt a háttérben, ami a petefészkemen volt. További teendő, várni egy hónapot, hogy magától távozik vagy ha nem, majd műtéttel oldják meg. Nem kellett sokat várni, két hét múlva éreztem nagyon erős szúró fájdalmat, itt gyanítottam lehet távozott a ciszta. Orvos látogatás, majd közlöd szerinted elment a ciszta mert érzel valamit, mintha kifolyt volna belőled és mart is. Persze kinevetnek, hiszen ezt nem lehet érezni. Jól van nem vitatkozni jössz ide, hanem meggyógyulni szeretnél. Majd megkezdődött egy fajta ping-pong játék az orvosok között, ahol én voltam a labda. Az urológus, nőgyógyászhoz küldött, majd a nőgyógyász vissza az urológiára. Aztán hogy mindenki megnyugodjon, kapsz antibiotikumot mert az biztos segít. Te hiszel a fehér köpenyben és a varázs pirulában! Utána szembesülsz azzal, hogy nem jobb, inkább rosszabb lett. Itt már hasmenés társult a fájdalomhoz, ami a hasamban, hasüregben, méhemben a húgyhólyagomban játszódott le és szinte már nem is tudtam mi fáj. Egy hónap alatt – 8 kg az elején még tetszett, de egyre jobban ment le és a hasmenés sem volt kellemes. Majd gasztroenterológushoz mentem, ahol kiderült bél gyulladásom van az antibiotikumtól. Újabb gyógyszer (antibiotikum), hogy meggyógyulj. Még mindig hiszel a fehér köpenyeseknek. 

Majd érzed, nem múlik fáj a méhed a hasad a hólyagod, orvoshoz vissza. Mikor ülsz és várod a váróban a csodát most már biztos, hogy segítenek, majd hallod az asszisztenst, mikor közli a dokinak ki vár még a váróban: EZ MÁR MEGINT ITT VAN?! Minek megyek oda, hisz semmi bajom és te újból és újból mondod, hogy nem jó valami. Már mérgesen megjegyzést teszel, nem unalomból jössz ide, majd közlik, jó vesznek mintát a hüvelyből, mert mintha valamit látnának. Végül semmi eredmény, minden negatív, majd közlik többet kellene mással foglalkoznod, mint azzal, hogy mit érzel. Fasza! Bocsi, aztán haza mész, közben érzed nem jó így, kezdesz nem bízni a fehér köpenyben és emellett a családod is kételkedni kezd abban, hogy valójában beteg lennél, hiszen minden leleted NEGATÍV. Valahol kezdesz megtörni, nem hinni, csalódni, félni és türelmetlenebbnek lenni a fájdalomtól. Semmi nem sikerül, mintha a világ is ellened fordulna, majd derült égből 3 keresztes vizeletet produkálsz, amit elküldenek kitenyésztésre. Az eredmény negatív, én nézek a dokira ő rám, konkrétan nem tudja mi van. Lepasszol a nőgyógyászhoz, aki megint csak nem tudja, talán pszichológus kellene. Elkezded azt hinni megbolondultál, de mind végig tudod ott legbelül, hogy nem, hiszen a fájdalom valós. Új nőgyógyász, urológus, akik megint csak értelmetlenül néznek rád. Te meg őrlődsz ott legbelül, már nem hiszel, nem bízol a fehér köpenyeseknek. A párod látja nem stimmel veled valami, de nem tesz ellene mert te eddig töretlenül erős, kemény voltál, se hiszti, sem nyavalygás sem volt soha a 14 év alatt. Egyre jobban nem érti mi van veled, hisztizel, de ez nem hiszti ez SEGÉLY KIÁLTÁS! Ami mindenhol süket fülekre talál. Egy szép napon rádöbbensz, mikor már 7 hónapja tartó fájdalommal élsz, hogy nem bírod tovább. Közöltem a párommal 2 lehetséges helyzet áll fent: vagy dokihoz visz másik megyében, vagy elmegyek a vasútállomásra! Nem elutazni fogok, hanem az első vonat elé lépek. Itt jegyzem meg sohasem tennék ilyet, de mikor már egyedül érzed magad testben-lélekben, nem könnyű, mert nem bírod tovább. Nem vitt orvoshoz így magam mentem Kaposvárra, ahol hosszú várakozás után, egy ügyeletes nőgyógyász ép kioktatni akart. Én azt mondtam, ha nem vizsgál meg akkor más fog, de én addig innen nem megyek haza, ha kell 3 napot is várok. Ha senki nem vizsgál meg, akkor elmegyek a vasútállomásra. Közöltem vele elegem van a 7 hónapja tartó ping-pongból. Azt hiszem megértette mit mondok mikor azt mondtam, csak tegye a dolgát és vizsgáljon meg! 

A döbbenet kiült az arcára, mikor a hüvelyem látta begyulladva. A méhem a petefészkek, a jobb oldali 2 ujjnyira beduzzadva konkrétan a hasüregben minden gyulladás alatt volt. Végre látta valami nincs rendben és itt hallottam először az endometriózisról. Közölte műteni kell, de nem tudnak mert minden gyulladás alatt áll, így antibiotikumok sorozata jött, mindenféle hüvely pH érték visszaállító kúpokkal és fájdalom csillapító, gyulladás csökkentő szerekkel. El kellett utaznom haza az apukámhoz, aki 80 km-re élt, hogy ki szellőztessem a fejem, mert az is szóba került, hogy totál kipakolnak. Rosszul lettem sürgősségire kellett mennem, ahova a fiam és apukám velem tartott. A fiam kérte az apukáját jöjjön érte, mert nem tudja meddig leszünk itt és ő fél. Nagy nehezen megjött a párom, aki fél perc után magamra hagyott a sürgősségin egyedül az apukámmal, aki maga is beteg volt. (prosztata rák) Ott lettem hagyva, hogy old meg és abban a pillanatban nem is tudtam mi fáj jobban a testem, vagy a lelkem. Összetörtem teljesen. Utána közöltem vele, ha nem lesz mellettem elválok. 

2018 októberében megműtöttek összenövések voltak, valamint vér volt a hasüregben és endometriózisra utaló elváltozást talált a sima egyszerű nőgyógyász. Nem tudtam mi az az endometriózis, azt sem mivel állok szemben. Bíztam a fehér köpenyesekben ők tudják mi ez. Most már tudom, nem tudják. November 10-én fájó szívvel elhagytam az otthonomnak hitt házat és ami a legfájdalmasabb volt, a gyermekem nem akart velem jönni, de én nem tudtam ott maradni, ahol nem vagyok, fontos. Egyedül maradtam én és a betegség. Apukám fogadott be és új életet kezdtem. December 17-én már Ausztriába dolgoztam és azóta is ott dolgozok, házi beteg ápoló ként. Muszáj volt, mert az exem ki is semmizett. Azt gondolom rohadt kemény volt, idegen országban egyedül, de somogyi lányként kemény vagyok. A műtét után úgy ahogy jól voltam, de egy idő után kezdődött mindenféle, hüvely, méh gyulladásos folyamat, szinte minden hónapban. Közben megismerkedtem valakivel, aki mellettem volt testileg-lelkileg, így már tudtam nem egyedül kell ezt végig csinálni.  

Kép: Helga engedélyével

Sokat olvastam az endometriózisról és bizony itt jöttem rá, hogy nem lesz egy könnyű menet. Majd felfedeztem Facebookon az endo csoportot és itt találtam rá Professzor Doktor Koppán Miklósra. Magán rendelésre eljutottam, ahol közölte velem, hogy első műtétem során nem távolították el az endometriózist, majd ő megműtött még államiban, erre 6 hónapot kellett várnom. Kemény 6 hónap volt fájdalomcsillapítók mellett, ahol kísérleteznem kellett a hatóanyagokkal. Ami hatott az ki csinálta a bél rendszerem, folyton hasmenés a másik meg hol hatott hol nem, kemény volt. Sikerült a műtét 2 db. endometriozist távolítottak el a hashártyáról és az összenövéseket feloldották. Új élet kezdődött. Kaptam a sorstól egy új társat, egy szuper nőgyógyászt, akire mindenben számíthatok és specialistát, aki pontosan tudta mi zajlik bennem. Végre biztonságban éreztem magam, hittem újra a fehér köpenyeseknek. Mivel 44 éves vagyok gyerekem már van így nem volt szándékomban, hogy még lesz, így maradt a teljes vérzés leállítása. Depo Provera injekció, ami olyan érzelmi hullámvasútra visz el, hogy csak na. Sajnos plusz kiló is társult hozzá, de igyekszem alkalmazkodni. Tavaly is márciustól, októberig tartó fájdalmam volt és a végén kiderült vastagbél gyulladás. Nem rég meg a semmiből jött órák alatt romló véres vizelet. Most már tudom, nem egyszerű ezzel a betegséggel, de jelenleg az antibiotikumok mellék hatásának a következményeivel szenvedek, ami a bél rendszeremre igencsak rossz hatással volt. Viszont, ma már nem egyedül küzdök, ez nagyon fontos!  

Mi soha nem adjuk fel! ️Hiszen, ami nem öl meg az csak megerősít minket. 

Sokszor érzem úgy, kívülállók nem tudják mi zajlik bennem, mi szánt olyan mélyen a lelkemben. Ez a betegség nem olyan mint a rák, hogy aránylag gyorsan végez veled, ez a betegség életed végéig kínoz és mind a tested-lelked mardossa! Viszont, lett egy új családom az endometriózis csapat, akik pontosan tudják mi zajlik a másikban, min megy keresztül testben és lélekben. Csak ez számít és az, hogy előre menjünk, ne hátra! 

Fotó: Masha Raymers a Pexels oldaláról 

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    7 hozzászólás

    • Fekete-Virág Virgínia

      Valóban óriási harcos, aki ezzel küzd. Nagyon jó, hogy van aki erről beszél, és hogy valaki le is írja, hiszen másoknak is segítség lehet ❤

    • Eszter

      Le a kalappal, hogy ennyire erős tudott maradni, ilyen sok történés ellenére. Nagy akaraterő, illetve kitartás kell mindehhez. További sok jót kívánok <3

    • Vivi

      Borzalmas ez a betegség. 🙁 Hihetetlen, hogy mi nők mennyi mindent kibírunk. ☺️ Az is szuper, hogy sokan beszélnek erről, ha csak egy nő is elmegy kivizsgálásra, már megérte. 💗

    • Wikka

      Nagyon durva hogy az orvosok ennyi ideig nem tudták diagnosztizalni a dolgot..magamra ismertem benne, csak ekem az epilepsziám jart hasonló utat amire évekig a pánikbetegség diagnózist kaptam. Sajna6,hogy a család elfordul és ez nagyon Szomorú. Tényleg bajban ismerszik meg az ember igazán. Kitartást kívánok a tovabbiakhoz!

    • Ninaa

      Ismét egy csodálatos és erős nő vallomását olvashattuk. Borzasztó lehetett átélni mindazt, amin keresztül ment, nem csak a betegség, de az élet is nagy sebet hagyott rajta. Nagyon sajnálom, hogy ezeken keresztül kellett mennie, remélem mostmár csak a szebb és jobb napok állnak előtte. Boldog és egészségesebb életet kívánok neki ♥

    Leave a Reply

    Az e-mail-címet nem tesszük közzé.