Betegség,  Elfogadás-feldolgozás,  Szeretet

Endometriózis történetek 6. rész 

Nehéz döntés 

Álmok, vágyak és célok semmisülnek meg, szinte egy szempillantás alatt, mikor a betegség felüti a fejét az életünkben. Kitartóak vagyunk, küzdünk a végsőkig, addig ameddig bírjuk és amíg van reményünk. 

A következő történetíróm Fröhlichné Surányi Olga, nagyon nehéz és nem éppen zökkenőmentes utat tett meg addig a pontig, ami teljes mértékben megváltoztatja az életét. A legnagyobb harcot vívta, amit a betegségtől csak kapni lehet, de erőt merítve bízik abban, hogy ezek után minden rendben lesz majd. Fogadjátok szeretettel ezt a nem mindennapi történetet. 

Kép: Olga engedélyével

Visszagondolva a fájdalom már tizenéves korom óta az életem része volt. Körülbelül 16 éves lehettem, amikor először mentem nőgyógyászhoz, azzal a céllal, hogy fogamzásgátló tablettát íratok fel magamnak. Nem is annyira a rendeltetésszerű használat motivált, hanem hogy már akkor is azt mondták, hogy az majd megszünteti a menstruációs fájdalmakat. Tulajdonképpen egy jó ideig ez a módszer be is vált. Sok-sok éven keresztül ezután hol szedtem a tablettát, hol éppen nem. Amikor szedtem akkor elviselhető volt emlékeim szerint a fájdalom, amikor nem, akkor rosszabb volt, társult hozzá a szokásos hasmenés is, de erős fájdalomcsillapítókkal akkor is még kordában tartható volt. 2011-ben aztán eljött egy olyan pont, amikor már napi szintű fájdalmaim voltak, 4 óránként szedtem 1 hónapig a Cataflam tablettát. 1 hónap kínlódás után újra nőgyógyászhoz mentem, mivel akkor éppen fogamzásgátló tabletta mentes időszakom volt és újra felírattam. A fájdalmaimat a várt módon mérsékelte is. Akkor a nőgyógyász egy szerinte kicsi myomát véleményezett a méhemben, mint a fájdalmak okát és azt javasolta, hogy egyelőre ne nyúljunk hozzá, szedjem a tablettát és teendő csak akkor lesz vele, ha majd teherbe szeretnék esni. Ez akkor nem volt nálam napirenden, így a tanácsa szerint használtam a tablettát tovább.  

A vízválasztó esemény 2013. augusztusában érkezett el, amikor felületi vénás trombózisom lett az egyik combomban. Bekerültem a sürgősségire és a sebész orvos amikor kikérdezett a szedett gyógyszereimről közölte, hogy a fogamzásgátlót a mai nappal azonnal hagyjam abba, ha nem szeretnék majd előbb-utóbb egy tüdőembóliát is a magamévá tenni. Természetesen megfogadtam a tanácsát, de ennek az volt a következménye, hogy „elszabadult a pokol”. Hónapról hónapra egyre erősebb fájdalmaim voltak, amik eleinte még fájdalomcsillapítóval kontrollálhatók voltak, azonban hamarosan addig fajult a helyzet, hogy ezeken a napokon már dolgozni sem tudtam és a fájdalomcsillapítók, sem igazán hatottak már, hiába szedtem ezeken a napokon éjjel-nappal 4 óránként, alig volt néhány fájdalommentes órám. Így 2014 telén felkerestem itt a mi városunkban egy fiatal nőgyógyász magánrendelését. Addigra már az internetes kutatásaimból tájékozódtam arról, hogy a problémámat valószínűleg endometriózis okozza. Az említett nőgyógyász megvizsgált alaposan és amikor megemlítettem neki a gyanúmat az endometriózisról, megerősítette azt. Felajánlotta itt helyben a műtétet, de már akkor tudtam, hogy ezzel a problémával, ha lehetséges, szeretnék specialistához fordulni. Így kerültem 2015 elején a SOTE 1-es klinika endometriózis ambulanciájára, Dr. Brubel Réka keze alá. Nagyon örültem, hogy itt komolyan veszik a fájdalmaimat és érdemben foglalkoznak a problémáimmal. Doktornő felajánlotta a laparoszkópos műtétet, amire 2015 tavaszán sor is került. A műtét során cystát távolítottak el a petefészkemből, endometriózisos elváltozásokat szedtek le a hashártyámról és az egyik húgyvezetékemről. A műtét jól sikerült, de sajnos kiderült, hogy IV. stádiumú, mélyen infiltráló endometriózissal állunk szemben és bélműtétre lesz szükség. Erre a várólista akkor 1,5 év volt. Felkerültem a listára és vártam a soromra. 

 A fájdalmaim sajnos nem változtak, ezért erre az időre hormonspirált kaptam. Mivel nem szültem, ezért csak a kisebb méretű, kevesebb hormontartalmút kaphattam, ami viszont, mint kiderült az én agresszív elváltozásomnak kevés volt. Továbbra is menstruáltam és a fájdalmaim is megmaradtak, egyedül a peteérésnél jelentkező kellemetlenségeimet csökkentette az eszköz. (Szájon át szedhető hormon nem jöhetett és soha nem is jöhet szóba, a korábbi trombózis miatt.) 2016 őszén érkezett el a bélműtétem időpontja, amit Dr. Bokor Attila végzett. A műtét ismét jól sikerült, 10 cm recto-sigmát távolítottak el, ismét volt a hashártyámon és a húgyvezetékemen elváltozás, valamint a hormonspirált is levették. A műtét alatt kiderült, hogy mindkét petevezetőm zárt, ezért Bokor Doktor a lombik eljárást javasolta. Sajnos a fájdalmaim viszont továbbra is maradtak. 2017-ben elkezdtük a lombik előkészületeket a János Kórházban. Az első vizsgálatnál az orvos közölte, hogy ki kell előbb venni a nagy myomámat, addig nem vághatunk bele. Ismét felkerestem Brubel Doktornőt a javaslattal, Ő mondta, hogy szerintük ez nem myoma, hanem adenomyosis (a nőgyógyászati vizsgálatoknál ez mindig szóba is került), de természetesen elvégzik a műtétet, ha a lombikos orvos azt kéri. 2018 januárban került sor erre a műtétre, amit Brubel Doktornő akkori várandóssága miatt Dr. Csibi Noémi végzett. A műtét után a doktornő odaült az ágyam mellé és elmondta, hogy ők gondolták jól és adenomyosisos a méhem, amit eltávolítani nem tudnak, ezért csak szövettani mintát vettek belőle. Ő az azonnali GnRH kezelést ajánlotta, majd utána rögtön a lombikot. Tavasszal bele is kezdtünk a kezelésbe, ami 6 havi injekciót jelentett és a 8×8 cm-es adenomyosisomat a kezelés végére 5×6 cm-es méretre zsugorította.  

A kezelés eléggé megviselt, erős hőhullámaim voltak, álmatlanságban szenvedtem, rendszeresek voltak az apró rosszullétek, állandósult a heti-kétheti rendszerességű, akár hányásig fajuló migrén, megemelkedett az amúgy teljesen normális vérnyomásom. A kezelés végeztével szerencsére ezek mind elmúltak és még így is úgy gondoltam, hogy elviselhetőbb, mint a menstruációs fájdalom.  

A kezelés végeztével visszamentünk a lombik klinikára. Az orvos közölte, hogy szükség lesz egy méhtükrözésre, hogy lássuk, hogy az adenomyosis mennyire torzítja befelé a méhemet. 2019 elején került volna sor erre a beavatkozásra a SOTE 1-en, azonban addigra újabb felületi vénás trombózisom alakult ki és mivel az újra indult 2 ciklusom alatt az adenomyosisom az uh alapján újra elérte a kezdeti 8×8 cm-t, elbizonytalanodtam. Ekkor döntöttem úgy, hogy másodvéleményt kérek Dr. Koppán Miklós Professzortól. Az ultrahangos vizsgálat első percében kimondta azt, amit én már éreztem egy ideje, hogy ezzel az elváltozással nincs esélyem lombikkal sem teherbe esni. A Professzor Úr két lehetséges utat ajánlott, az Osada műtétet, ha mindenképpen szeretnék megpróbálni teherbe esni, vagy a méheltávolítást, ha nem. A férjemmel megbeszéltük és az Osada műtét kockázatainak ismeretében úgy döntöttünk, hogy ezt nem vállaljuk be. Később visszamentem a SOTE1-re, most már a visszatért Brubel Doktornőhöz és kértem, hogy végezzük el a méh eltávolító műtétet. A doktornő mindenben támogatott és elkezdte szervezni a műtétemet. Az időpontja 2020. októberében lett volna, azonban a dátumot megelőző pénteken elmentem még biztos, ami biztos alapon egy végtagi uh-ra, hogy lássuk, hogy a vénáimmal minden rendben van-e. Itt jött a hideg zuhany, mert a vizsgáló orvos ismét felületi vénás trombózist talált a combomban, amelyről nem tudta megmondani, hogy az a 1,5 évvel ezelőtti maradéka, vagy egy újabb. Rögtön hívtam Brubel Doktornőt, aki javasolta, hogy menjek be itt nálunk a kórházba és kérjek egy véleményt arról, hogy így operálható vagyok e, hiszen az a lábam már átesett egy visszérműtéten, a véna beömléseket lekötötték. Így is tettem, mivel a kórházban dolgozom, így gyorsan kerestem egy sebészt, aki adott is egy papírt arról, hogy sebészeti teendő nincs. Ennek birtokában feküdtem be hétfőn a műtétre. Az altatóorvos azonban nem vállalta így a műtétet, ezért az akkor elmaradt. Megbeszéltük, hogy kezeltetem a problémát és kérésem alapján februárban-márciusban pótoljuk a műtétet (közben egy nagy költözés várt rám). Sajnos azonban érkezett a covid sokadik hulláma, az ismert lezárásokkal és ennek az lett a következménye, hogy a következő műtéti időpontom 2021. októberére csúszott, melyet megelőzött szeptemberben egy kötelező küret. Ekkor már a lábamat illetően negatív uh lelettel mentem a kórházba, viszont most sem volt szerencsém, mert technikai okok miatt a műtét ismét elmaradt. Felajánlották, hogy következő héten elvégzik, de néhány nap gondolkodási időt kértem mielőtt rábólintok, mert megviseltek az események és az ismét felesleges előkészítés (hashajtás, éhezés, beöntés, antibiotikum stb.). Mint kiderült a szervezetem is úgy gondolta, hogy szüksége van ezek után egy kis pihenőre, mert másnap a sürgősségire kerültem neurológiai tünetekkel, amelyekről a vizsgálatok után kiderült, hogy vélhetően a műtéti előkészítés, a stressz és a kimerültség okozta. Így megbeszéltük a műtét átmeneti halasztását ismét. Jelenleg erre a műtétre várok, már megvan az új időpontom és reménykedem benne, hogy végre minden rendben lesz, sikerül elvégezni a műtétet, az jól is sikerül és megszabadulhatok végre az életemet sok-sok éve megkeserítő fájdalomtól.  

Nincs annál nehezebb, mint a végsőkig kitartani. 

/Higasino Keigo/ 

Olga nemrégen átesett a műtétén és jelenleg a felépülési-gyógyulási fázisban van. Kíváncsian várja, hogy mi fog történni ezek után és bízik benne, hogy végre fájdalommentes életet élhet. Gyors gyógyulást és kitartást kívánok neki mindenhez.  

Az endometrózis nehéz döntésekkel és hatalmas nagy lemondásokkal járhat, melyet az elején nem is sejthetünk. A legnagyobb és egyben a legmélyebb veszteségünk a betegség által az, hogy ha nem születhet gyermekünk, valamint a méhünk idő előtti elvesztése. Nagyon nehéz időszakok sorozata vár ránk, de tudjuk jól, hogy minden azért történik, hogy mi jobban legyünk. Viszont ezeknek a feldolgozásához és elfogadásához rengeteg időre lesz szükségünk.  

Fotó: Liza Summer a Pexels oldaláról 

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    2 hozzászólás

    Leave a Reply

    Az e-mail-címet nem tesszük közzé.