Betegség

Az a fránya epekő

Mindenre fel lehet készülni, de néha van, ami váratlanul történik és csöppen bele az életünkbe. Valószínűleg oka van, hogy ezek így történnek, csak még nem tudjuk, hogy még is mi az.  

Az ember azt hinné a műtétek után, már csak jó jöhet és élvezheti a gondtalan időket, de ez nem így van. Az élet folyton alkot és úgy alakítja, hogy legyen egy kis akadályunk azon a szép egyenes úton, még ha akkor azt nem is akarjuk. Ezek az akadályok fogják az életünket előre vinni és arra terelni, ami a helyes, ami jó, még ha akkor ezeket nem is igazán gondoljuk így. Mindennek van célja, oka és miértje, hiszen ilyen az élet, nem lehet kiszámítani mi is fog történni holnap, de formálhatjuk, hogy olyan legyen a jövőnk, ami kedvezőbb nekünk.  

Valami ilyen dolog történt velem is, mikor már azt hittem az életem kezd sínen lenni és rossz dolog nem történhet, hirtelen minden megváltozott. Az élet jól megtréfált és megdobott egy olyan betegséggel, ami a legrosszabb időben jött és nem volt kellemes hatással rám. Ez pedig nem más, mint az epekő. Mit is jelent ez a fajta betegség? Az epe koleszterinből, epesavak sóiból, bilirubinból és vízből áll. Ha ezek arányai felborulnak, esetleg nem tud megfelelően ürülni, besűrűsödik, túltelítetté válik, akkor az alkotóelemei kicsapódhatnak, így megindulhat a kőképződés. Epekövességről akkor beszélünk, ha már az epehólyagban a kövek bizonyítottan kialakultak. Egy ultrahangos vizsgálat segítségével, ezeket könnyen ki lehet deríteni. 

A műtét után 7-8 hónapra jelentek meg az első tünetek: gyomorfájás, étkezések után hányás, ami a hátamba sugárzott. Akkor az orvosok azt mondták ez savtúltengés lesz, amit kezeltünk. Picit jobb lett, de ősszel ismét rosszabbodott az egész állapotom. A hányások elkezdtek folyamatosak lenni és a gyomrom is nagyon fájt. A háziorvosom közben csináltatott egy vérvételt, mert nem néztem ki jól, így derült ki, hogy a vasam és a hemoglobinom siralmasan alacsony. Gyorsan intézkedett és másnap befektettek a kórházba kivizsgálásra. Tükrözésem volt (mind a kettő) és kaptam pluszban vért, hogy jobban legyek. Majd kezdetét vette még pár vizsgálat, ahol hasi ultrahangon kiderült, hogy apró pici epeköveim vannak. A hányás, gyomorfájdalom kérdésre a választ meg is kaptuk, igaz nem erre számítottunk. A kórházban inkább a vérszegénységemmel foglalkoztak, azt kezelték, de elmondták mit kezdhetek az epekövekkel. Tartanom kellett az epe diétát és nézni mi az az étel, ami gondot okoz nekem. Tudták, hogy nemrég volt műtétem, így azt javasolták amíg nem okozna újabb gondot, addig lehet nem is kellene most bolygatni. Azt mondta mindenki: az én eseten nem egyszerű. Ahogy tartottam a diétát jobban lettem és szinte elmúlt minden panaszom. Azután jött a vírushelyzet, így nem is akartuk erőltetni ezt az egészet, inkább vártunk vele. Szerencsemre a durva tüneteim elmúltak és komolyabb gondom nem volt, teljesen júliusig. Akkor hirtelen a nagy semmiből ismét gyomorfájás jelentkezett és egy idő után hasmenés párosult hozzá. Nyaralásra készülve ez nem hiányzott az életemből, de egyből mentem vele orvoshoz, most már nem akartam várni. Minden tünet az epére utalt, így futhattam a köröket: vérvétel, ultrahang, sebészet. Végig csináltam a nyaralást és a pihenésemet, ahol kicsit kezdtem jobban lenni, csak a gyomrom fájdogált néha. Ezek után letudtam az ultrahangot és a sebészetet, ahol mondták, hogy most már nem lenne jó tolni a műtétet, mert ez jobb nem lesz, inkább rosszabbodni fog. Pont abban az időszakban jutottam el a sebészhez, mikor új szabályok léptek életbe a műtétek terén, és sok változás lett be vezetve, így a gördülékenyebb műtétért és hogy a felépülés alatt se legyen gond, ebben a mostani helyzetben, elmentem beadatni az oltást. Most várom az oltási igazolványomat, amivel végre az időpontom is meglesz. Kicsit izgalmas időszakon vagyok túl és néha már kezdett kicsit elegem lenni, de tudtam ennél komolyabb dolgokat túléltem már, ezt sem szabad feladni. Ha túleszek rajta akkor sokkal jobb lesz az életem és nem lesznek panaszaim. Sajnos nem egyszerű ez a műtét, hiszen 4 vágás után nem biztos, hogy sikerül laparoszkóppal elvégezni és műtét után egy ideig ismét szúrnom kell magam, hogy ne legyen gond a véralvadással. Viszont, ha csak ennyi az ára annak, hogy utána végre jól legyek, akkor túl akarok rajta lenni. Remélem októberig a műtéten is átesek és hamar a múlté lehet ez a borzalmas időszakom.  

A nehézségek mutatják meg azt az utat, ami ténylegesen a mi utunk lesz majd. Talán az élet ezzel jelez, hogy itt az ideje a változásnak, a fejlődésnek, hogy több időt fordítsak magamra és a céljaim eléréséhez.  

Fotó: Polina Tankilevitch a Pexels oldalról. 

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 
 

    17 hozzászólás

    Hozzászólás a(z) Papp-Terjék Kitti bejegyzéshez Válasz megszakítása

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük