Elfogadás-feldolgozás

Endometriózis és a változások

Egy betegség, már önmagában is mély nyomokat tud hagyni az emberben és az a tény, hogy általa változáson megyünk keresztül, néha nem is olyan egyszerű. Lehetnek elvárások a külvilágtól, hogy szinte egyből legyünk jól, de ezek apró lépésekben történő folyamatok, amit nem lehet erőltetni. Változunk kívül-belül és ezeknek a feldolgozására időt kell szánni. Sajnos akkor is megtörténnek, ha nem akarjuk és ezeket nem mi irányítjuk. 

A következő sorokban egy olyan saját tapasztalatot írnék le, hogy milyen az, amikor az endometriózis a testünkön változást eredményezett. Valamint, hogy milyen volt ezeket elfogadni-feldolgozni. Tudom, hogy rengeteg beteg küzd hasonló problémával és ezekről nagyon keveset lehet olvasni. 

A betegség előtti életem merőben más volt, mint a mostani. A 20 éveim elején komolyabb gondoktól mentesen éltem. A vérzési furcsaságokat és a kemény görcsös hasfájást leszámítva. Boldog voltam, fesztelen és pörgős. A hajam állapota normális szerkezetű és szép volt. Nekem akkor nem okozott gondot még az sem, hogy többször volt festve, hiszen imádtam a változatosságot. Ilyen volt a fiatal énem. A bőröm a koromnak megfelelően szép volt és akkor többet is sminkeltem, mint manapság. A súlyom egy olyan határon volt, ami számomra teljesen elfogadható volt, igaz akadtak önértékelési gondjaim, de erről már írtam korábban. Egy szóval: minden rendben volt, aminek úgy mond rendben kellett lennie abban az időben. Azután jött egy hatalmas nagy fordulat, amikor kiderült a betegségem. A villámcsapás az életembe, ami mindenben változást hozott, még akkor is, ha én ezt nem akartam.   

A betegség alatt egyre több mindenre figyeltem fel és az endometriózis elég komoly tünetei mellet, szép számban sorakoztak más problémák is. Egy aktív, gyulladásos időszakban, mikor még hormonkezelések is zajlanak a változás szinte elkerülhetetlenek az életünkben. Első körben nálam a hízás jelentkezett, ami 6 hónap alatt 20 kg pluszt jelentett. A hormon kezelés csodálatosan árny oldala (GNRH) szerintem ez volt. Sokat biztattak, ha nem lesz szuri utána elkezd lemenni. Igazuk lett és ahogyan abbahagytuk a kezelést, ment is le a plusz. Viszont a betegség hamar felütötte a fejét és ezzel egy ördögi körbe kerültem. Műtétek és hormon kezelések váltották egymást, aminek rengeteg ára lett. Fogytam 10 kg-ot, de az újbóli hormon megtartotta a pluszok egy részét. A vérképem egyre rosszabb lett, aminek a következménye az erős hajhullás és a vashiányos vérszegénység lett. Tudom a hormonális egyensúly felborulása is nagy szerepet játszott benne, hiszen volt ott ingadozás bőven. Erősen lehetett látni, honnan hiányzik a hajam, mikor csomókban hullott ezekben az időszakokban. A körmöm töredezett és az arcom teli lett gyulladt pattanással. Olyan is volt, hogy a szemöldököm egy részen kihullott és nagyon elvékonyodott. Hirtelen más lettem, egy kicsit betegebb ént láttam, mikor a tükörbe néztem.  

Már nem az a lány voltam, mint aki az elején elindult és néha ezt nehéz volt elfogadnom. Azt, hogy ennyi minden változik senki nem mondta, pedig… jó lett volna felkészülni rá.  

A betegség után szinte mindenki azt hihetné, hogy végre jön a nagy áttörés és a boldog happy rész, mert minden visszaáll a normális kerékvágásba, de… sajnos nem ez jön. A változás megmaradt és egy állandósult formát öltött, egy lightosabb kivitelben. Ezzel könnyebb együtt élni és már az évek alatt az ember megbarátkozott vele, de olyan, mint az elején már sohasem lesz. A hajam szerkezete teljesen megváltozott, nem olyan erős, mint előtte és jóval kevesebb is lett. Tudom képeken ez néha nem igazán látszik, de tapintásra érezni, hogy ez már nem olyan, mint amilyen volt. Megtanultam vele együtt élni, megbarátkozni, hogy nekem ez ilyen és azóta annyira jól elfogadom, hogy már nagyon szeretem a hajamat. A vérképem se tökéletes, de a felszívódási zavarom nagyban rátesz, hogy ne legyen olyan, mint amilyennek lennie kellene. Pótolom a vasamat és folyamatosan ellenőrizve vannak az értékeke, hogy ne legyen gond vele. Biztosan a hajam állapotát ez is befolyásolja, pedig nem festem mióta kiderült, hogy endometriózisom van. Most már jobban szeretem a természetes hajszínemet, ami a nyári napsugaraktól kiszőkül. A természetesség híve lettem, és sok szokásomtól búcsút mondtam. Ezzel is támogatva a testemet, hogy úgy mond jobb formában legyen. Az arcom és bőröm szerkezete is változásokon ment keresztül és ezekből is maradtak, nyomok. A hízás fogyás kombó a combomon hagyott nyomokat, striák formájában. Az arcom is több hidratálásra szorul és egy két helyen a pattanásos időszakból maradtak heges nyomok. Időközönként jelentkezik pattanás, de már inkább a hormonális időszakok változása jeleként. Leszoktam a napi sminkelésről, ami azt jelenti, hogy jobban szeretem azt, ha nincsen rajtam semmi. Ezzel is támogatom az arcbőrömet. A szemöldököm kicsit vékonyabb, de már nem hullik, igaz nőni se nő a szőrszál, így elég pár havonta karbantartani, aminek én nagyon tudok örülni. Sajnos látni, hogy maradtak olyan változások, amik jelen vannak az életemben most is, de már nem akkora formában, mint az elején és időközben megtanultam vele együtt élni, elfogadni ezeket a helyzeteket. Nem volt könnyű dolgom, hogy megbarátkozzak ezekkel a fordulatokkal, de folyamatosan azon dolgoztam, hogy elfogadjam az új élethelyzetemet.  

 Tudtam, hogy ez is én vagyok és már ezt az új ént kell elfogadnom úgy ahogyan van. Tisztában kellett vele lennem, hogy az, aki voltam, már a múltam egy része és nem azon kell bánkódnom, hogy miért történt ez, hanem a gyógyulásomra kell koncentrálnom.   

Számomra az a tény, hogy változáson mentem keresztül a betegségem alatt, mára már teljesen mellékes, hiszen ezek is ahhoz vezettek, hogy sokkal jobban érezem magam a bőrömben és hogy jól legyek. Most már tudom, minden azt a célt szolgálta, hogy meggyógyuljak és csak ez számít. 

Fotó: Marina Podrez a pexels oldaláról

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    5 hozzászólás

    • Ninaa

      Egy csoda vagy! Mindezen túlestél, nem adtad fel és most ismét kezded visszaszerezni azt az énedet, ami emiatt a csúnyaság miatt kicsit elveszett. Csodás vagy! Sminkkel, anélkül, természetesen! ^^ Remélem, hogy a jövőben nem lesznek nagyobb gondjaid és felhőtlen élvezheted az életed ♥

    • Klaudi

      Csodálatos! Egyszerűen fantasztikus! Imádtam olvasni a soraidat és azt, hogy elfogadtad magadat olyannak amilyen vagy! Akár sminkkel, akár nélküle, de én is természetes dolognak vagyok a híve! 🙂 Szóval, innen is látszik, sok sok közös van bennünk! 🙂 Örülök, hogy írtál erről is. Kívánom, hogy a jövőben kevesebb gondjaid legyenek és sokkal felhőtlenebben éljed meg a napjaidat❤️

    • Eszter

      Sose add fel! 🥰 Nagy küzdő vagy és ez, hogy beszámolsz róla mindig nagy segítség azok számára, akik ezzel küzdenek. Felnézek rád, mindazért, amin keresztül mentél és sikerül/sikerült továbbra is a hozzád hasonlóknak példát mutatni. A posztjaiddal, az őszinteségeddel. Sok jót kívánok 🥰

      • Vivi

        Nem könnyű dolgokon mentél keresztül, csodállak érte, hiszen van, aki már a felénél feladta volna! Szuper vagy, hogy így kitartottál! Nagyon jó volt olvasni, ahogyan elfogadtad magad! ☺️ Kívánom, hogy ettől soha ne legyen rosszabb! ☺️

    • Jakó Judit

      Valóban nem lehetett könnyű amin végigmentél. Ez a folyamat nem egyszerű, és példaértékű, hogy a változásokat elfogadod, és megtanulsz együtt élni velük. A legfontosabb az egészséged, a testi-lelki jóléted.

    Leave a Reply

    Az e-mail-címet nem tesszük közzé.