Betegség,  Elfogadás-feldolgozás

Felépülés az epeműtét után

Elképzelünk, tervezünk dolgokat, hogy milyen lesz és az élet majd eldönti úgy alakul e, ahogyan azt mi szeretnénk, vagy átírja az egészet. 

A korábbi bejegyzésemet folytatva, most beszámolok arról, milyen volt a lábadozási szakaszom. 

A felépülés fázisába kerültem azzal, hogy hamar hazaengedtek a műtét után. Sokan azt gondolnák, régi motoros vagyok a műtétek, felépülések terén, de hogy őszinte legyek, egyik műtét se egyforma, így a felépülések is eltérőek lehetnek. Most ezzel én is így voltam, hogy hiába csak „pár pici lyuk” volt rajtam, ezzel se könnyebb, sőt néha rosszabb, mint a régebbivel. Folyton változik az ember állapota és időközönként olyan érzés, mintha egy hullámvasútra váltattunk volna jegyet az akaratunk ellenére. Már az elején nehézségekbe ütközünk, amik idővel könnyebbek, jobbak lesznek, de ehhez idő kell, hatalmas nagy kitartás és gyógyulni akarás. 

A lábadozásom, már az első itthon töltött napomnál kicsi akadályba ütközött, mert aludni csak félig felpolcolt állapotba tudtam, a felső feszülő varrataim végett. Az ágyból való kikelésem nehezített volt és nem ment könnyen. Szigorúan, csak háton tudtam aludni, ami nem volt kényelmes és egy idő után, már rossz volt az a pozitúra. Ezen a ponton, már elkezdtem felköhögni azt a szert, amit a maszkon keresztül kaptam. Frissen műtve, varrattal ez nem egyszerű folyamat és néha fájdalmas is, de a cél érdekébe mindent megtesz az ember. Tudtam, hogy ha sikerül ezt a váladékot felköhögni pár nap után jobban leszek, szóval óvatosan, varratokat finoman fogva köhögtem és ittam bőszen a folyadékot. Apránként haladva, igyekeztem jól lenni, már amennyire a közérzetem engedte. Az előző műtétemből kiindulva nem szerettem volna egy újabb tüdőembóliát és ezért mindent megtettem. Esténként szúrtam magam a véralvadásgátló injekcióval, amiből 2 dobozzal kaptam. Kialakítottam egy szuper kis rendszert az életemben, ahol volt kellő pihenés, megfelelő mozgás és többször kis adagokban étkezés, sok-sok folyadékkal.  Az étkezésre nagy hangsúlyt fektettem, mivel egy ideig csak diétásan étkezhetek (fűszermentes, zsírmentes, durva rost mentes étkezés). Nekem ez nem jelentett problémát, mert az elején nagyon nehezen tudtam megenni, még azt a kis adagot is.  A fűszerek se hiányoztak, hiszen így is ízletes, finom volt minden étel. Szépen fokozatosan ment minden, néha voltak hasmenések, de ezek normális folyamatok mikor eltávolítják az ember epehólyagját.  

Az első 2 hetem volt a leghullámzóbb, mert egyik nap jobban voltam utána pedig a felső varrat nehezítette az életemet. A hátam fájt, mert nem tudtam kiegyenesedni annyira feszült a hasam. Szerencsére a férjem sok-sok terhet levett rólam, így nekem csak lábadozni kellett. Ő takarított, mosott, vásárolt, főzött nekem és magának is. Én csak az asszisztense voltam, annyiban segítettem, hogy mondtam mit hogyan csináljon. Azért vártam már a varratszedést, mert tudtam kicsivel jobb lesz utána és kényelmesebb. Ezek a varratok egy idő után baromira szúrnak, viszketnek és kényelmetlenek tudnak lenni, sajnos nem könnyű vele az élet. 9-én kellett bemennünk a sebészetre a varratszedés végett, ami szerencsére hamar lezajlott és sokat se kellett várnunk. Minden rendben volt, a szövettanon nem volt eltérés, a sebek szépen gyógyultak, csak panasz esetén kell visszamennem. Az utazás még kellemetlen volt és a mozgásom kicsit furcsán ment, de végre varratok nélkül tértem haza, igaz még óvatosnak kellett lennem egy ideig, hogy ne legyen gond, probléma. Így már kicsit könnyebb lett az életem, a mozgásom és ami fontos volt az alvásom. Végre nagyobb sétákat is tudtam tenni az udvaron, kevésbé szúrt és feszült, sokkal könnyebb lett minden.  

Lassan elkezdett szépen varasodni és a belső gyógyulást is elkezdtem érezni, az étvágyam jobb lett, igaz még csak kicsi adagokban, de már többet bírtam enni. Szépen vezettem be új dolgokat az étkezésbe, hogy ne legyen egyhangú, inkább változatos legyen. Napról napra jobban voltam és már ez a hullámvasutas fázis kezdett eltűnni, hiányzott nagyon a több mozgás, kezdet unalmas lenni a pihenés. Már vártam, hogy ismét írni tudjak és a blog is nagyon hiányzott. Szerintem ez is a gyógyulásom jele volt és az, hogy jó úton haladok. Az emésztésem is kezdett jobban beállni és egyre több mindent tudtam kipróbálni igaz a diétás keretek között. A varr szépen fokozatosan kezdett lepotyogni és ami meglepő, a legnagyobbról esett le a leghamarabb és az a legszebb vágásom. Ennek nagyon örültem mert így az öltözködés könnyebben ment és végre a melltartó se nyomta a vágásomat, ami már apránként egy szép heg lesz. Nem lehet panaszom, annak ellenére, hogy nem volt könnyű dolga az orvosomnak, csodálatos munkát végzett és ezért nagyon hálás vagyok neki. Most mindennek a közepén tartok, a diétámat pár hét után átállíthatom, egy egészségesebb, kíméletesebb étkezésre és az emésztésem is addigra jobban rendeződik majd. Biztos, hogy még lesznek nehéz részek és kell idő a szervezettemnek, de csak az számít, hogy már most is jobban vagyok és lassan előttem a cél és mindennek vége. 

Most már tudom, hogy a kezdeti nehéz szakaszok után, jönnek a legjobb részek. Rengeteg minden vár még rám, mert ez egy hosszú utazás, aminek most a közepén vagyok. Viszont, bizakodva vágok neki az előttem lévő útnak, hogy utána tényleg minden a legnagyobb rendben legyen.  

Gyógyulási folyamat a vágásnál.
Ahogy múltak a napok, úgy lett könnyebb.

Fotó: Pavel Danilyuk a Pexels oldaláról 

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    6 hozzászólás

    • Wikka

      Jujj képeket nezve meg igy is elég csunyacskanak tűnik a dolog :s remélem mar jobban vavy es gyógyultál soka a bejegyzesed óta 🙂 Mielőbbi felépülést kivanok és kitartást!

    • Virág Virgínia

      Szépen gyógyulnak a sebek 😊 Jó látni, hogy ezeken a képeken is csupa mosoly vagy ❤

    • Klaudi

      Nagyon jó volt olvasni a gyógyulásod, felépülésed folyamatát és hogy képeken örökítetted meg a változásaidat. Nem lehetett neked könnyű az egész cselekmény. Lehet én vagyok vaksi vagy valami, de mintha fogytál is volna a diéta alatt, vagy nem? 😀 Legalábbis a utolsó hasi képeden látszik, hogy kicsit laposabb lett a hasad. 🙂 Remélem, hogy azóta minden rendben van veled és felépültél teljesen. ^^

      További kitartás kívánok neked! ^^

      Klaudi

    Hozzászólás a(z) Klaudi bejegyzéshez Válasz megszakítása

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük