Elfogadás-feldolgozás,  Szeretet

Írói válság 

Egy nehezebb időszak után, csak is jó jöhet és ez az írásra is ugyan úgy vonatkozik. Lehet néha feladnánk a dolgokat, de ha egy kis időt adunk magunknak, akkor mindent más szemmel látunk majd. 

Mi bloggerek, írók néhanapján kicsit gondban vagyunk, hogy nem jön az ihlet, nem tudunk miről írni és nincs megfelelő témánk. Ilyenkor képesek vagyunk az üres lapunk előtt ülni, várva a csodára, hogy majd talán lesz valami belőle. Végül aztán feladjuk, lehet napokig, akár hetekig elhúzva ezeket a folyamatokat és már kezdünk kicsit kétségbeesni, hogy most vajon mi lesz. Próbáljuk rendezni a gondolatokat a buksinkban, de azok nem olyanok amilyeneket várnánk, vagy valami akadályoz minket az alkotás terén. Szerintem ezek, normális folyamtok és időközönként lesznek elakadásai az embernek, úgy mond egy fajta írói válságba kerülés. Nem megy mindig úgy a dolog, ahogyan azt mi elképzeljük vagy szeretnénk, de ezek teljesen rendben vannak. Sajnos az életünk bizonyos tényezői, körülményei is rányomhatják a bélyeget a mi alkotói nehézségünkre és egyéb okok is közrejátszanak ilyenkor, mint pl. : 

  • Munkahelyi feszültség 
  • Családi problémák 
  • Stresszes életvitel 
  • Hangulatingadozás 
  • Hormonális ingadozások, menstruáció 
  • Kevés pihenés, rossz alvás 
  • Időjárási változás, migrén vagy fejfájás 
  • Egyéb problémák, amik kihatással vannak ránk (betegségek, műtétek, események, nyaralás stb.) 

Az írás néha gördülékenyen megy és csak úgy folynak a szavak, mondatok arra a fránya papírra, de az üres lapoknak is jelentősége lehet. Rengeteg olyan dolog lehet, ami beleszól a munkafolyamatainkba és akadályoznak minket a szabad írás terén. Ilyenkor jó, ha egy kicsit megállunk, lazítunk és megpróbálunk magunkra összpontosítani és rájönni az elakadásunk miértjére. Megállni, pihenni és szünetet tartani nem bűn ezzel jó, ha tisztában vagyunk. Időközönként ezeket is meg kell élnünk, tapasztalnunk, hogy utána még jobbak lehessünk. 

 Vajon mi lehet a probléma? 

  • Talán várunk az áttörésre arra, ami igazán ránk vall 
  • Keressük az utunkat 
  • Keressük a megfelelő témánkat 
  • A legjobbat akarjuk kihozni magunkból 
  • Félelem attól, ha leírom mások mit gondolnak majd 
  • Félem önmagunktól, mert leírva már másabb a súlya a mondandónknak 
  • Belső vívódások 
  • Talán kicsit lassítani kell, mert gyors a tempó 
  • Mindent rögtön, azonnal akarunk, siettetve a munkánkat

A gondolataink, elménk pihentetése közben pár praktikát is bevethetünk, ami segítségünkre lehet pl. : 

  • Olvasás (könyvek, cikkek és magazinok olvasásával sok olyan téma tárulhat elénk, amiről esetleg mi is szívesen írnánk) 
  • Beszélgetés, tanács a barátoktól/barátnőtől (ez is egy remek lehetőség, mert néha olyan jó kis szösszeneteket mondanak, amire érdemes felépíteni egy új bejegyzést) 
  • Kávézás, teázás közbeni gondolkodások 
  • Meditáció a tisztább gondolkodás végett 
  • Zenehallgatás, hogy kicsit kikapcsoljunk 
  • Séta a szabadban, ahol kicsit lecsendesedhetünk 
  • Írjunk le minden apróbb ötletet, gondolatot és mondatot, ami az eszünkbe jut. Sose lehet tudni, hogy mikor lesz hasznukra a leírtak. 

Lehet egy apróbb változtatás, egy kis befelé figyelés elég lesz a változáshoz és arra tud minket sarkalni, hogy hatékonyak legyünk az írás terén. Ha sikerül mindent helyre tenni magunk körül és magunkban, akkor utána újult erővel tudunk visszatérni a megszokott kerékvágásba. Ismételten belevethetjük magunkat a munkába és jöhetnek a jobbnál- jobb témák, bejegyzések. 

Megállni, venni egy mély levegőt és kicsit lazítani, ha arra van szükségünk. Azután tollat ragadni és csak írni, írni.  

Fotó: Jonathan Borba a Pexels oldaláról 

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    6 hozzászólás

    • Klaudi

      Nagyon jó és egyben jókor jött ez a bejegyzés. Hasonló bejegyzésen már én is gondolkoztam, hogy kéne erről írni, de már-már tényleg durva hogy ennyire ismerjük a másik „gondolatát” mintha beleolvastál volna a buksimba, hogy miről is kéne írni. 😄 No, de a viccet félretéve! 😉 Én ilyenkor nem agyalok, nem stresszelek semmin, ha nem jön az ihlet se a téma, akkor olyankor teljesen elengedem és elmegy a blog „nyaralni” mivel a blognak is úgy gondolom kijár a „szabadság”, hogy ne csak pöttyögni tudjon az ember, hanem az is fontos hogy frissek legyünk és oda tudjunk figyelni az írásainkra, amiről írni szeretnénk és tudunk is miről írni, nem csak belecsapunk a dologba, aztán lesz valami.

      A tempóval egyetértek, hogy valahogy be kell kalkulánunk, hogy mikor tudunk bejegyzéseket hozni, mert nem biztos, hogy 1 héten belül jó ötlet-e 2x írni bejegyzéseket, nem hogy 3x mert teljesen kifogynak az ötletek, az ihlet is igen hamar elillan. Én mikor elindítottam a blogomat, tudtam hogy a heti 1x épp bőven elég, ehhez is tartom magam mai napig. A másik amit fontosnak tartok, hogy merjünk őszinték lenni továbbra is, maradjunk hitelesek és azt hogy valaki leír egy témát, gondolatait is megosztja, az a mi saját tapasztalatunk, amiket mi jó magunk mi tapasztaltunk, átérzünk és sorolhatnám. Szóval, maradjunk azok akik eddig és merjük továbbra is leírni azt amit eddig és ne foglalkozzunk másokkal, hogy ők vajon most mit reagálnak erre vagy arra. Az a fontos, hogy akiket érdekel az írásaink, akkor azok maradjanak velünk és ez ennyi. Első sorban magadnak/magunknak írjuk, utána mások olvassák. 😉

      Nagyon tetszett ez a téma, tényleg jókor jött! ^~^ Akkor írsz, amikor kedved, ihleheted és energiád van rá!

    • Eszter

      Hasznos és elgondolkodtató írás, azt hiszem még a közös blogban Ninaaval és Andival én is írtam erről. Úgy vélem kell erről beszélni, de semmit sem szabad elsietni, amit az írást illeti. A regényeimen veszem észre, ha valami nem megy, mert általában akkor képtelen vagyok arra a kreativitásra, ami ehhez szükséges. Ez volt a barátnőm halála után is. Két évig egy betűt nem írtam, nem tudtam történeteken gondolkodni, alkalmatlan voltam az effajta alkotásra, pedig nagyon hiányzott. Amikor jobban voltam, akkor leültem és közel fél év alatt írtam meg azt a regényem, amelyet most egy versenyen is megmérettetek 🙂 Nem szégyen válságba kerülni, akkor írjunk, amikor jól esik és élvezzük 🙂 Köszönöm a posztod <3

    • Ninaa

      Mint mindig, hasznos poszt volt és igazából inspiráló is. Igazat adok abban, hogy néha hagyni kell pihentetni a blogot is, főleg, hogy hamar kifogyunk az ötletekből, hogy miről írjunk. Bár azt hiszem ez engem nem fenyeget :3 A kedv – és az időhiány viszont nagyon is szerepet szokott játszani ebben, szóval olyankor szoktam pihentetni az egészet.

      Kényszerből tényleg nem szabad írni! ♥

      Köszi a posztot! ♥

    • Bernadette

      Nálam egy másfajta probléma van, mégpedig az elmaradás. Annyi helyen járunk (szerencsére) és olyan sokat dolgozom (szerencsére?!), hogy alig marad időm a blogra. A vőlegényem segít be mostanság, ő írja a szöveget, ami nagy segítség.

    Hozzászólás a(z) Klaudi bejegyzéshez Válasz megszakítása

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük