Elfogadás-feldolgozás

Lelkünk viharai

Szilánkokra tört apró élet darabok, néha csak ezek maradnak belőlünk, mikor a lelkünk megsemmisülni készül. Olyan váratlanul tudnak történni ezek az események, hogy érkezésünk sincsen feleszmélni, csak sodródunk az árral, ami az egésszel érkezik. 

Az apró világunkban, melyben minden olyan szép, váratlanul megtörténik a baj, melyet nem tudunk kivédeni. Szinte észbe se kapunk, az áradat a semmiből megérkezve, hirtelen mindent visz magával, ami az útját szegi. Nincs sok időnk eldönteni mit akarunk, hogyan reagáljunk, csak történnek a dolgok a maguk furcsa folyásában. Abban a pillanatban, mikor felénk zúdul minden, próbálunk elkapni egy tárgyat, amiben szorosan megkapaszkodhatunk, még az egész lecsendesedik és csak annyit tehetünk, hogy kivárunk. Varunk arra a pillanatra, ami olyan nehezen jön el és szinte lassítottan, mintha az idő is megállna közben. Arra, hogy végre a zuhatag elvonuljon és ismét csend, béke legyen körülöttünk. Nem tudhatjuk, hogy ez az állapot mikor fog bekövetkezni vagy, hogy a nyugalom meddig fog tartani, de ezeket a perceket várjuk talán a legjobban akkor. Azt, hogy nyugalom legyen a lelkünkben és körülöttünk minden ismét a régi legyen. Amilyen gyorsan jött, néha olyan gyorsan távozik és olykor, ha szerencsénk van, kevesebb nyomot hagy maga után. Amikor nincs szerencsénk, akkor az történik, hogy letarolva, károkat okozva, mindent megtépázva, megsemmisíti, ami körülötte van és egyszer csak szépen távozik, mint ha semmi sem történt volna. Hátrahagyva maga után a romokat, a széttört életeket, lelkeket, nem nézve kin gázol át, vagy hogy kiknek okoz fájdalmat, sérülést, érzelmi sebeket utána. Az ember ilyenkor nem felejt egy könnyen, hiszen talpra állni a romok közepette a legnehezebb dolog, de szerencsére lehetséges. Első körben, amit ilyenkor tehetünk, hogy a sebeinket, lelkünket, gyógyítjuk, utána fogunk bele a romok eltakarításába, hiszen ezek csak így működhetnek igazán. Nehezen, de fel kell állnunk és belefogni az életünk, lelkünk újjáépítésbe. Apró lépésekben helyrehozunk mindent, ami tönkrement körülöttünk és megpróbáljuk megerősíteni a falakat, hogy újabb áradat ne tudja tönkre tenni azt, amit kemény munkával helyrehoztunk és felépítettünk. Felépítünk egy erődöt magunk köré és kivédjük, ami éppen rombolni készülne az életünkben. Utána is erősnek kell lenünk és időben cselekedni, ha újabb áradás közeledne felénk, hogy megóvjuk, amink van, ami számunkra értékes és fontos lett. Minden nehéz helyzet, amit az élet az utunkba sodor azért történik, hogy általa megerősödve tudjunk tovább menni. Akkor amikor ezek történnek az ember nem erre gondolom, hanem arra, hogy ez mennyire rossz és nehéz most neki. Talán a legrosszabb pillanatban érkezik meg hozzánk, de sajnos ezeken nem tudunk változtatni. Kell egy kis idő, hogy ezen túllendüljünk és rájöjjünk, a mi javunkat szolgálják, még ha néha drasztikusak is.   

Lehet, hogy apró pici szilánkokra tört az életünk, a lelkünket a vihar megtépázta, de ha sikerül mindent helyrehoznunk, megerősödnünk, akkor mi leszünk a legerősebbek a világon és akkor már nem számít, hogy mekkora áradat zúdul felénk.  

Fotó: Julia Mourão Missagia a Pexelstől

Ha tetszik a blogom és szeretnéd az elsők között olvasni új posztjaimat, kérlek jelezd az alábbi űrlap segítségével! 

    +5

    8 hozzászólás

    • Wikka

      Te egy nagyon erős nő vagy! Én is úgy hiszem hogy mindent valamiylen úton módon azért kapunk,hogy azok által erosebbekké váljunk. Legyőzzük az akadályokat. Úgy vélem te nagyon jó úton haladsz.

      0
    • Petra

      Egyetértek abban, hogy az akadályok erősebbé tesznek minket, de igaz persze, hogy nagyon sokszor csak utólag látjuk be ezeknek a kihívásoknak a pozitív oldalát. Jó, hogy írsz ezekről a dolgokról a blogodon, köszi a bejegyzést!

      0
    • Ninaa

      Nem is tudok érdemben ehhez hozzá szólni. Te egy erős nő vagy és remélem, hogy a műtét után már csak jó élményekben lesz részed. Persze mindig akad valami rossz is a jók között, de az legyen kevésbé rossz <3

      0
      • Lubna

        🥺 Szinte újraéltem a múltat. Csodálatos vagy, nem tudom hogy találtam meg a blogod de azt hiszem ennek is így kellett lennie.

        0
    • Klaudi

      Nagyon erős, kitartó és erős nő vagy! 🙂
      Mindig is annak tartottalak, kitartónak és erősnek! ^-^
      Én is úgy hiszem, hogy az élet tartogat nekünk leckéket amelyeket addig sodor elénk, míg meg nem tanuljuk azt kezelni és felépíteni azt hogy egyre erősebbek legyünk! 😉 Hiszem, hogy amit elénk rak, legyen az egy esemény, váratlan dolog ami minket érint és sodor minket a irányba. Megtanulunk megerősödni általa és tovább haladni az úton.

      0

    Leave a Reply

    Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük